Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 3. Török kor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 15. (Székesfehérvár, 1977)
Horváth Anna, Sz.: Istolni Beograd gazdaságtörténeti kérdései
gyeztek be, 1582—83-ban 52 600, 1584—85-ben 40 000 akcsét ugyanilyen címen. Az 1558—59-es években csupán néhány száz darabot kitevő szarvasmarha szállítmányról történt említés. Az 1574-es évben a szarvasmarhavám összeg nagymérvű emelkedése az esetleges egyéb változások mellett feltehetően a szarvasmarha-tenyésztés nagyfokú fellendüléséből adódott.18 A XVI. század második felében az eladára szánt marhacsordákat főként a tiszántúli megyékből hajtották Bées, Passau, Regensburg, Nürnberg és Velence felé. Ismereteink szerint a legfeljebb Szolnokot, de inkább az attól északra fekvő átkelőhelyeket választott tőzsérek az észak-magyarországi városokon, vagy Budán, Bánhidán és Győrön keresztül jutottak Ausztriába. Mégis, helyet adhatunk a feltevésnek, hogy Fehérvár is egyik állomása volt a fellendülő szarvasmarha-kivitelnek, mégpedig az Adriai-partok felé irányulónak. A vámilletékek regisztrálásával jelzett áruforgalom vajon mennyiben szolgálta Székesfehérvár szükségleteit, és mennyibe volt része az átmenő forgalomnak? A nagyobb marhatételek esetében valószínűséggel állapíthattuk meg, hogy ezek az utóbbiba tartoztak, de az egyéb, a katonaságot és a lakosságot mind az élelmezés, mind az ipari felhasználás terén szolgáló cikkek esetében arról beszélhetünk, hogy ezeknek az áruknak Székesfehérvár volt a felvevő piaca. A városban található boltokról az 1544-es és 1560-as évek viszonylatában részletes képet kapunk. Ugyanis ezekből az időkből olyan jegyzékek maradtak fenn, amelyeket a boltbérlet címén havonként néhány akcse beszedése alkalmával készítettek. Az 1544-es jelzés azt mutatja, hogy a török fennhatóság kezdetén működésbe lépő boltok részben a régi magyar boltok folytatásaként, nagyobb mértékben újak keletkezésével jöttek létre. 1544. február 1-én mintegy 89 bolt működött Székesfehérvárott.19 20 A jegyzék 22-ről állapítja meg, hogy régi bolt, 33-ról viszont azt, hogy új keletkezésű. 1544- ben 72 bolt közül 64 tulajdonosa török, 8 bolté pedig magyar személy volt. Az 1560-as évi adatok szerint 23 magyar kézben levő és 89 török kézben levő, tehát összesen 112 boltja volt a városnak.29 Ha áttekintjük a két időpontban bejegyzett boltok öszszetételét, azt látjuk, hogy az 1544-es évben még erősen tükröződik az az állapot, amely a néhány hónapja bevett Székesfehérvárt jellemezhette. A boltok főként katonai személyek kezében voltak, 14-nek tulajdonosa janicsárként, 13-é pedig várvédő musztahfizként teljesített szolgálatot. A boltok jellege kevésbé volt változatos; borbélyok, szakácsok és mészárosok tulajdonát képezték, akik főképpen a katonaságot látták el. Ennek megfelelően „a janicsárok borbélya”, „a negyedik aga csapatának szabója”, „a janicsárok italmérője” megkülönböztetéssel szerepelnek. Az 1560-as évben már 20 féle bolt működött. A török tulajdonában lévő szatócs, ács, tímár, gyertyaöntő, bádogos, szappanos, sőt uzsorás bolt mutatja, hogy az üzleti élet egy megállapodott, nyugalmasabb időre rendezkedett be. Az 1544-es év elején említett egyetlen kardkészítő bolt helyett működő 5 fegyverkovács pedig arra utal, hogy az elég nagy létszámú várkatonaság nem csak mindennapos szükségleteinek fedezésére, hanem katonai jellegű tárgyainak beszerzésére is helyben rendezkedett be. Az 1560-es jegyzék a boltosokat már nem mint bérletet fizető janicsárokat és musztahfizokat említi, hanem üzletük vagy mesterségük szerint különbözteti meg őket. Katonai hovatartozásukat ritkán, mintegy 14 esetben jelöli, feltételezhetően azért, mert egyébként is polgári személyek alkották a boltosok és mesteremberek zömét. 18. E megállapításunknál utalnunk kell arra a tényre, hogy a marhahajtás egyik csomópontja a szolnoki vám adatai szerint 1558-ban áthajtott szarvasmarhák számához képest az 1573-74-es évben hétszeres növekedés mutatkozik. 19. VELICS A.-KÄMMERER E. : op. Cit. II. 22-24. 20. FEKETE, L. : Die Siyaqat-Sehrift (Bp. 1955) 280-291. 80
