Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 3. Török kor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 15. (Székesfehérvár, 1977)
Fehér Géza, ifj.: A magyar történelem XVI. századi török ábrázolása
A leírásból megtudjuk, hogy a fejedelem fényes öltözékét milyen pompás ékszerek és lószerszámok egészítették ki. Nyuszttal bélelt magyar süvegére címert és diónál nagyobb ékességet függesztett. Nyakában az ötvösök által százezer aranyra becsült, gyémánttal és négy nagy karbunkulussal díszített kereszt lógott. Gyöngyös aranyláncot, nagy értékű gyűrűket viselt. Viseletének tartozékaként említi Bánffi a szultántól kapott, gyöngyökkel gazdagon díszített tiszta arany övét, pallost, valamint tőrt is. Lószerszámai: 24.000 aranynál nagyobb értékű, tündöklő nagy kövekkel, tömérdek gyönggyel ékes tiszta arany nyerge, zablája, lóhomlokdisze, farmatringja hasonlóan becsesek voltak.48 A szultánhoz járulás, a fogadás rendjének, valamint a fejedelem és a szultán egymásnak adott gazdag ajándékának leírása élénk érdeklődésünkre tarthat számot.49 A János Zsigmond jelenetről az isztambuli Szeráj Múzeumban őrzött — fentebb említett — Ahmed Feridun-mű tájékoztat bennünket. A leírás eseményei megegyeznek a magyar forrás adataival és a magyar fejedelem és Nagy Szulejmán ajándékait is nagy vonalakban felsorolja a török forrás.50 51 A leíráshoz tartozó miniatúra (10. ábra) is egészen rendkívüli értékű történeti forrás.61 A finom kivitelű, színpompás miniatúrán Nagy Szulejmán udvarát a történeti írott forrásokban is említett négy basán kívül, két hasonló kaftán öltözékű, turbános személy, valamint a két fegyverhordozó alkotja. A kép előterében János Zsigmond térdre ereszkedik, hódolata jeléül a fentebbi leírásban szereplő díszes magyar süvegét a földre helyezi. Kíséretének tagjai valamennyien kezükben tartják süvegüket. A fejedelem és — a magyar forrásokban említett kilenctagú kíséretnek — a miniatúrán ábrázolt hét személye, magyar főnemesek, a török kaftánhoz hasonló színpompás mentét viselnek, amelynek azonban a török előkelők nyakig zárt díszes kaftánjával szemben, kihajtott, széles prémgallérja van. A magyar főurak világos csizmát hordanak. A fejedelem ruházatának magyar leírásban szereplő pompás díszei az ábrázoláson nem ismerhetők fel: a miniátor a törökök nagyobb gazdagságával szemben nyilván nem kívánta kiemelni a fejedelem ruháinak és ékszereinek pompáját. A tárgyalt jelenetet megörökítő másik mű, a Chester Beatty Library Szigetvárral kapcsolatban már említett, Szejjid Lokman-féle krónikája. Az egyik miniatúrán52 (11. ábra) a szultán előtt hódoló fejedelem kíséretéből mindössze három személyt ábrázoltak, ugyanakkor a szultán udvara az előbbi miniatúrán bemutatotthoz képest nyolc személlyel bővült. Nyilvánvaló, hogy a kiséret számának növelésével is jelezni kívánták Nagy Szulejmán felsőbbrendűségét, nagyobb hatalmát a neki hódoló János Zsigmonddal szemben. A miniatúra perzsa felirata szerint „a királyok királya (Szulejmán) trónusára Isten kiterjeszti áldott árnyékát. A király (János Zsigmond) és kísérete leveszi fejfedőjét és nagy tisztelettel csókolja meg a császár lábát”. A miniatúrán János Zsigmond és kíséretének ruházata nem figyelhető meg kielégítően. Legfeljebb az előtérben levő sújtásos kaftánszerű mentét viselő, magyar süveges személy érdemel viselettörténeti szempontból figyelmet. Az utóbbi két miniatúrával kapcsolatban néhány szót még János Zsigmond erdélyi fejedelem ikonográfiájának kérdéséről is szólnunk kell. 48. Ibid. 42—43. 49. Ibid. 42—47. 50. A krónika 15 a, 15 b, 16 a. jelzetű oldalain, 51. 16 b. jelzetű oldalon. 52. Lásd a 45. sz. lábjegyzetet. 70
