Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 3. Török kor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 15. (Székesfehérvár, 1977)
Fehér Géza, ifj.: A magyar történelem XVI. századi török ábrázolása
A magyar király törökös kaftánjához magyar süveget visel. A kíséretében lévő személyt szintén törökös kaftán viseletben, de e viselettől nagyon eltérő széles szélű kalpagban ábrázolták. A Zápolyai-ábrázolás kapcsán visszatérhetünk a dolgozat elején mondottakra, illetve kitűnő példát adhatunk arra a megállapításra, hogy a magyar vonatkozású török miniatúrák tanulmányozásával milyen érdekes kutatási feladatok megoldásához járulhatunk hozzá. Bocskai István (1557—1606) 1605 tavaszától Magyarország és Erdély fejedelme címet viselt. Uralmát katonai és jogi szempontból biztosítania kellett, tehát nyáron Erdélybe ment. Visszatérése után, ősszel végre engednie kellett Lala Mehmed török nagyvezér ismételt kérésének, hogy a szultán ajándékai átvételére és a szövetségük ügyének rendezésére keresse őt fel budai táborában. Bocskai maga mellé vette Illésházyt és Homonnay Bálintot és az összegyűjtött 7.000 főnyi gyalogos és lovashaddal novemberben Buda felé vonult. A fejedelem november 11-én találkozott a nagyvezérrel. A tárgyalás során ez értékes kardot övezett Bocskai oldalára, jobb kezébe drágaköves királyi pálcát, baljába zászlót adott, fejére pedig szépművű koronát tett.40 Bocskai örült ugyan a koronának, fejére helyezése azonban kellemetlenül érintette. Azonnal le is vette, és a mellette álló Széchy Györgynek adta át. Kijelentette, hogy az ajándékot szívesen fogadja a barátság jeléül, azonban nem tekinti a királyság jelvényének, mert Magyarországon senkinek sem szabad koronát viselnie, míg a koronás király él.41 Bocskai remekművű koronáját a bécsi Schatzkammerben csodálhatjuk meg (9. ábra). A XVII. század elején, pontosabban 1605-ben hazánkba került műtárgy készítési helyének és idejének kérdése mindeddig megoldatlan. A korona azonban több, megtévesztő, késői készítésére utaló adat ellenére — egészen felületes stiluskritikai vizsgálata alapján is — a XVII. század elejénél jóval korrábinak tartható.42 40. SZILAGYI s. : A Magyar Nemzet Története V., ACSADY I. Magyarország három részre oszlásának története. 1526—1608. (Bp. 1897) 604—605. V. ö. Boeatius kassai követ jelentését (Tudománytár 1839. V). 41. Forgács Zsigmond 1605. december 12-i jelentése szerint, amelyet Mátyás főherceghez intézett. Adparatus ad Historiam Hungáriáé 1735. 33. 42. JANKOVICH M. : Botskay István valóságos koronájáról. Felső-Magyarországi Minerva (1828) 1660—1668. Bemutatja és részletesen foglalkozik a műtárggyal: Az országos történeti ötvösmű kiállítás leírói lajstroma (Bp. 1884). Harmadik terem 4—6. o. összefoglaló feldolgozása: THALLÔCZY L. : Bocskay István koronája. Arch. Ért. Új folyam IV. (1884) 167—184. — A koronára nézve több olyan adatunk van, amely arra utal, mintha az a XVII. század elején, kifejezetten Bocskai István fejedelem számára készült volna. így pl. Ibráhim Pecsevi krónikás igen érdekes leírása. Az eseményre vonatkozó rész így hangzik nála: „Lala Mehmed nagyvezér elvállalta szerződésileg, hogy Bocskait megkoronázza és az egyetemes magyar birodalom királyává felavassa . . . Ahmed . . . értékes koronát csináltatott, amelynek aranya a háromezret megközelítette és azt megannyi értékű drágakövekkel fel is díszítette. Budára jőve, a pesti oldalon nagyszerű sátrakat és díszkarámokat ütöttek és nagy lakomát csaptak. Én, mint az esztergomi öröm hírnöke Sztambulba menvén, magam ott nem lehettem. Tízezer főnyi magyar sereggel s a főnemességnek színe-javával érkezve találkozott a megboldogulttal, a ki is megkoronázta, s drágakövekkel kirakott karddal felövezte, s átadott neki egy, a szultán őfelsége részéről kegyelmesen neki szánt, császári jelvényes zászlót. Legott szóbeli nagyszabású szövetségi szerződést kötöttek s minden ügyet végérvényesen elintéztek.” Vö. még Kjátib Cselebi fezlikéjével (KARÁCSON I.: Török Történetírók III (Bp. 1916) 358): „Az előző évben a nagyvezír, mikor Konstantinápolyban járt, a Bocskayval való szerződést ő felsége elé terjesztette s egy értékes koronát is magával hozott onnan, a mely háromezer aranyon készült és drágakövekkel volt díszítve”. Lásd még erre Forgács Zsigmond — fentebb hivatkozott — s Mátyás főherceghez intézett jelentésének a koronára vonatkozó részét: „Coronam ei (Bocskayo) a sultano dono missam magna solennitate Vezerius exhibuit, quam novam, levique ponderis esse asserit”. 67
