Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 3. Török kor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 15. (Székesfehérvár, 1977)
Gökbilgin, Tayyib: Székesfehérvár 1543. évi elfoglalása és a magyarországi török fennhatóság korának kérdéséről
SZÉKESFEHÉRVÁR 1543. ÉVI ELFOGLALÁSA ÉS A MAGYARORSZÁGI TOROK FENNHATÓSÁG KÉRDÉSÉRŐL Tayyib fíökbilgin A XVI. században Európa politikai egyensúlya felbillent, mivel a Habsburg dinasztia részben hódítással, részben házassági politikája révén magához ragadta Németország, Spanyolország, Olaszország, Hollandia stb. területét. Franciaország ugyanekkor olyan politikát folytatott, hogy a határait körülvevő Habsburg nagyhatalomtól meg tudta magát védeni: erős szövetségest keresett és nyert meg, keleten az oszmán— török birodalmat. A nagyhatalmi törekvések múlhatatlanul háborúhoz vezettek, és a keleti birodalom megtámadta a nyugatot. Való tény, hogy ebben a korban, a közép- és újkor fordulópontján, Magyarország a hit és civilizáció tekintetében egymással homlokegyenest szembenálló két világ, az iszlám és kereszténység közötti harc egyik hadszíntere volt. Az a felfogás azonban, hogy amikor Magyarország területe különböző keresztény országok és a mohamedán világ közötti harc színpadává vált, nem csupán egy nemzet sorsát érintette, hanem a különböző keresztény nemzetek közös ügye volt, nem tekinthető tárgyilagosnak. A kérdést talán úgy fogalmazhatnánk meg helyesen, hogy Magyarország — szerencsétlenségére — a keleti és nyugati birodalmak között az oszmán—törökök harci útjába esvén, közel két évszázadon keresztül súlyos küzdelmek színtere volt. Érdekes irat birtokában vagyunk. Ferdinánd kancellárja, Leonardo, tehát a nyugati birodalom egyik igen tekintélyes személyiségének azon nézetét ismerjük meg Ibrahim pasa nagyvezérhez intézett leveléből, amely szerint a XVI. században csupán a keleti és a nyugati hatalomról lehet beszélni.1 Ebből következően a kisebb országok érdekeit a nagyhatalmak mellőzték, így Magyarország érdekét is. Nagy Szulejmán, amikor „Spanyolország királya, Károly és az ő bécsi kormányzója, Ferdinánd”, tehát a Habsburgok ellen hadbavonult, kinyilatkoztatta, hogy a magyar területeken csupán átvonulni kíván nyugat felé. II. Lajos és a magyar főrendek azonban ehhez nem járultak hozzá. A mohácsi csatában az ország elveszítette hadserege javát és királyát. Ilyen módon az a fogalmazás is felvethető, hogy Magyarország a Habsburgok érdekei áldozatává esett. A török krónikák által nagy diadalnak minősített, viszont a magyar krónikában „vész” jelzővel illetett 1526. évi mohácsi csata után, egy szeptemberi napon Nagy Szulejmán a budai vár alatt állíttatta fel pompás sátrát, az otag'-i humayunt. A török haderő legközelebb 3 év múlva, 1529 augusztus 23-án vonult újra a budai vár alá, amiicor Bécs ellen indította első hadjáratát. Ennek elsősorban az volt a célja, hogy a magyar királyság székhelye Habsburg Ferdinánd hadvezérei kezéből visszakerüljön a magyar uralkodóhoz. Bécsből Budára visszatérve a szultán Zápolyai János 1. A bécsi udvar jeles képviselője, Leonardo, Ibrahim pasához intézett levelében javaslatot tesz a két birodalom közötti kiegyezésre a világ békéjének érdekében. Abból indul ki, hogy a Habsburg-ház a nyugati világot, az Oszmán dinasztia pedig a keleti világot kormányozza, s ily módon a közöttük lévő egyezség a világ békéje szempontjából döntő érvényű lehet. Ezért kéri Ibrahim pasa segítségét és támogatását ez ügyben. (Topkapi Saray Arzivi Nr. 3929). 37
