Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 3. Török kor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 15. (Székesfehérvár, 1977)
Sinkovics István: Székesfehérvár a török támadás előestéjén
A levelek továbbításában és a levelekhez fűzött megjegyzésekben, kérésekben, figyelmeztetésekben van őszinte együttérzés, felelősség, ott húzódik bennünk az ősi város féltése. De olykor úgy érzi az olvasó, hogy egyesek azért írtak, hogy megnyugtassák a saját lelkiismeretüket, és maguknak ne kelljen hozzájárulniok az élet-halál harcra készülő Fehérvár védelméhez. A tényleges segítség ugyanis, ami eljutott Fehérvárra nagyon kevés lehetett. Még talán a legtöbbet Podmaniczky tett, aki — állítása szerint — katonákat küldött, nem kevés lisztet és egyéb szükségest adott a sajátjából.81 De arra nem vállalkozott, hogy bemenjen Fehérvárra és átvegye a védelem irányítását, állítólag még a saját várában, Palotán sem mert maradni.82 Távol esett osztályának azoktól a tagjaitól, akik életüket és birtokaik sorsát elválaszthatatlannak tartották. Ungnad főkapitány, akihez a segítségkérő levelek végső célként összefutottak, és aki magát a bécsi udvart képviselte Magyarországon, nem nézte teljesen tétlenül a fenyegetett helyek sorsát. Még áprilisban azt írta, hogy hamarosan élelmiszert küldenek Fehérvárhoz, és felhívta Nádasdy Tamást, hogy királyi katonasággal kísértesse a szállítmányt.83 Lehetséges, hogy a Fehérvárra küldött zsoldosok is az ő kezdeményezésére indultak útnak. De az ostromlott város megsegítésére semmit sem tett. Ügy látszik, hogy komoly erőkkel sem rendelkezett. Martonfalvay Imre deák, akit Török Bálint felesége nagyhirtelen Pápára küldött, mert az ottani tiszttartó magára hagyta a várat és a várost, Ungnadról és a mellette levő haditanácsosokról közvetlen tapasztalat alapján írt emlékiratában. Fehérvár elfoglalása után a szultán Uloman béget sok tatárral küldte pusztítani. „Ezt meghallván Ungnot generális uram, ő felsége képe, az főfő urakkal, kik azkort strázsaképen Pápán voltának, éjjel féltőkben Pápáról nagy hertelenséggel kimenőnek az sitkei högyre, minket nézvén mint veszünk; akort Pápán az községnek nagy rémölést, röltenetességöt hozának kimenésökkel.8i Ungnad és kísérete a nyugati határ közelébe húzódott. A dunántúliak Ungnadban bíztak, és talán nem is tudták, hogy Fehérvár ostromakor Ferdinánd csapatai Pozsony körül gyülekeztek, nagyrészt németekből, olaszokból, csehekből, morvákból állottak, és magyarok is csatlakoztak hozzájuk. Hidat vertek a Dunán, és így megvolt a lehetősége annak, hogy legalább is megzavarják a Fehérvárat körülzáró török sereget. Majd a szultán távozása után még szeptemberben további lehetőségként kínálkozott, hogy megkíséreljék az újonnan elvesztett helyek visszafoglalását, mielőtt a török véglegesen berendezkedik. Ehelyett a hadsereget feloszlatták és a hadjáratot a következő évre halasztották.85 A városon belüli ellentétek, a központi hatalom tehetetlensége és a magyar társadalom részvétlensége megásták az ősi Alba Regia sírját. 1543 szeptemberében új korszak kezdődött a város életében. 81. Említett levele Kecheti M.-hoz. Egyháztört. Emi. IV. 250. 82. Ld. Batthyány F.-nek a 80. sz. jegyzetben idézett levelét; Bejczy A. levele Nádasdy T.-hoz. Podmaniczky okit. III. 121. 83. Nádasdy T. levele J. Ungnadhoz, 1543. ápr. 23. OL Nádasdy It. Miss. 84. Martonfalvay Imre deák Emlékirata. Magyar Történelmi Emlékek II. o. XXXI (Bp. 1881) 146. 85. I. M. STELLA: De Turearum in regno Hungáriáé annorum MDXLIII. et XLIV. successibus .. . Epistolae quatuor. J. G. SCHWANDTNER : Scriptores rerum Hungaricarum veteres ac genuini I (Bées, 1746) 620—621. * * Ezen tanulmány előadásként elhangzott a székesfehérvári Történész Ülésszakon 1969 májusában. 28
