Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 3. Török kor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 15. (Székesfehérvár, 1977)
Sinkovics István: Székesfehérvár a török támadás előestéjén
bet tudott mondani Pozsonyban és Bécsben György barát küldötte, ura Isztanbulból szerzett értesülései alapján. György barát tudta, hogy a török szultán rikán látható nagy hadikészület után már elindult, bár még az ázsiai hadak nem csatlakoztak. A Barátnak az a véleménye, hogy az ellenség nem megy egyenesen Bécsnek, hanem először Pécset, azután Fehérvárat és Esztergomot fogja ostromolni. Ha Pécset el is foglalja, a két utóbbit nem szerzi meg, de a király ezeket a helyeket megfelelő számú katonával és elegendő élelemmel lássa el. György barát még ennél is tovább látott. Lehetséges, hogy a török a jól megerősített Fehérvárat és Esztergomot is megtámadja, sőt el is foglalja. A városokra fordított költségek ekkor sem lesznek hiábavalók, mert a megerősített helyek ostromával az ellenség a nyár nagy részét eltölti, közben pedig a király kigondolhatja, hogyan lehetne a legalkalmasabb módon segítséget adni.5’ Ez a magyarázat a török hadviselés ismeretén alapult, és a magyar hadszíntér eseményei a valóságban igazolták helyességét. A török hadműveleti ideje Magyarországon erősen kötött volt, egyrészt a hosszú út, másrészt az időjárás miatt. A megerősített helyek védekezése hathatós eszköz volt a török előnyomulásának és uralma kiterjesztésének lassításában. Ferdinánd megértette a helyzet súlyosságát és segítséget kért a német birodalmi gyűléstől. Bár az előző évi sikertelen vállalkozás után újabb erőfeszítésre nem lehetett számítani. Varkocs György, aki ismerte Fehérvár helyzetét és fel tudta mérni a lehetőségeket, nyíltan megírta Nádasdy Tamás főkapitánynak, hogy a birodalmi gyűlésen nagyfokú az érdektelenség, és így ebben az évben komoly segítséget nem lehet várni. Pedig a szultán már Drinápolyban van és nagy haderővel közeledik. Fia a birodalmi segítségre várunk „minden bizonnyal végünk van nekünk, magyaroknak”. Varkocs sziléziai származású nemes volt, aki Ferdinánd hadaival jött Magyarországra, de úgy látszik, hogy átérezte állásának felelősségét, és tőle telhetőleg igyekezett felkészülni a közeledő veszedelem elhárítására. Azt tanácsota, hogy a király jöjjön országaiba és itt keresse a fősegítséget. Drámai hangú az a követelménye, hogy „keljünk jel vülamenynyien és Isten segítségével élve vagy halva álljunk bosszút”. Kéri Nádasdyt, hogy Johann Ungnad királyi főkapitánytól szerezzen tűzszerszámokat, főleg nagy ágyúkat, mert egy sincsen, pedig különben semmire sem lehet menni. Sólyomágyúja is összesen 16 van a várnak. Kér továbbá bányászokat, akiket az aknaásásban lehet felhasználni.57 58 Az előkészületek során Varkocs Györgynek arra is volt gondja, hogy rendezze a város helyzetét Podmaniczky Jánossal, a szomszédos nagybirtokossal, aki ha ellenségesen viselkedik, sokat árthat Fehérvárnak. Varkocs jól látta, hogy a múltbeli ellentéteket félre kell tenni és Podmaniczkyval keresni kell a megegyezést. Ez természetesen nemcsak a város ügye volt, hanem az ország szempontjából sem lehetett közömbös, hogy Podmaniczky hogyan foglal állást a török elleni küzdelemben. Podmaniczky János és Ráfáel Szapolyai János híve volt, tőle birtokadományokat kaptak. Szapolyai halála után Ferdinánd oldaláról ismételten megpróbálkoztak a Podmaniczkyak megnyerésével.59 Ez azonban bonyolult kérdés volt, mert a Podmaniczkyak a korabeli nagybirtokosok erkölcsi felfogását képviselték: birtokaikat jogtalan foglalásokkal növelték, fosztogatással sok ellenséget szereztek. így az átállás Ferdinándhoz megkövetelte a törvénytelenül eltulajdonított birtokok visszaadását, a hatalmaskodások abbahagyását, amikről különben az 1542-—1543. évi országgyűlések ismé57. KAROLYI A. : Fráter György levelezése és egyéb őt Illető Iratok. 1535—1551. Történelmi Tár 1878. LXXX b) 58. Varkocs Gy. levelének kivonata é. n. OL Nádasdy lt. Miss. E 185. 59. Ld. a 31. számú jegyzetet; Nádasdy T. 1543. febr. 22-én kelt levele Podmaniczky J.-hoz OL Nádasdy lt. Miss. 24
