Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 3. Török kor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 15. (Székesfehérvár, 1977)
Sinkovics István: Székesfehérvár a török támadás előestéjén
készítették Révay tárgyalását. A bécsi udvar tehát külön-külön értesített mindenkit, akiről azt gondolta, hogy a szava latba esik a döntés meghozatalakor. A tárgyalásoknak meg is lett az eredménye, Ferdinánd küldötte ura pártjára vonta a várost. Az átállás azzal vált teljessé, hogy Ferdinánd fővezére, aki akkor már Esztergomot ostromolta, megjelent Fehérváron és a sziléziai származású Varkocs Györgyöt, a lovastestörség parancsnokát hagyta ott megfelelő őrség élén.32 Ferdinánd azzal jutalmazta a várost csatlakozásáért, hogy 1541 júliusában megígérte: a polgárok jogait és kiváltságait, amelyek az elmúlt zavaros időkben veszendőbe mentek, változatlanul meg fogja tartani. A csak későbbi kivonatból ismert oklevél az adó- és vámfizetés terén kívánja a régi állapotot visszaállítani.^ Valószínűleg arról a kiváltságról volt szó, amelyet 1237-ben IV. Béla már mint régi gyakorlatot úgy erősített meg, hogy a polgárok I. István korától élvezik, de erre vonatkozó oklevelük elégett. A kiváltság a teljes vámmentességre vonatkozott, továbbá arra, hogy a hospesek szabadon mehetnek Fehérvárra, ott letelepedhetnek, és a fehérváriakéhoz hasonló jogokat fognak élvezni.®4 Ez a XIII. századi viszonyokat tükröző második kiváltság a társadalom fejlődésével a következő századokban már nem bírt jelentőséggel, ezért 1320 novemberében a Fehérváron tartott országgyűlés csak a vámmentességet mondotta ki, azt pedig, aki szembefordul, kiközösítéssel és birtokvesztéssel büntette.315 A kiváltság azután változatlanul érvényben volt, Szapolyai István nádor 1498-ban átírta IV. Béla és a fehérvári országgyűlés említett oklevelét.36 A régi kiváltság megerősítése mellett azonban a fehérváriak ugyanekkor más formában is megismerhették Ferdinánd támogatását. Örök jogon Fehérvárnak adományozta a király négy Fejér megyei községben (Vál, Velence, Vereb, Tabajd) Baranyai Mátyás és Somogyi Ferenc birtokrészeit.37 Nevezettek hűtlenség miatt veszítették el birtokukat. Nyilvánvalóan az volt a bűnük, hogy kitartottak Szapolyai pártján. Baranyai Mátyás tatai várnagynak Fehérváron vásárolt háza miatt már korábban ellentéte volt a polgárokkal. Ősi birtokainak elveszítése után lett birtokos Fejér és Veszprém megyében.38 39 Amikor Tata Ferdinánd kezébe került, a várnagyságoí elveszítette 34 35.33 Az endrédi Somogyi család már a XV. században is birtokos volt Válón és Verebem40 Az adománnyal egy időben Ferdinánd ideiglenesen egyéb birtokokhoz is hozzájuttatta Fehérvárat. Megengedte, hogy a Podmaniczky Jánostól szenvedett káraik pótlására a polgárok birtokukba vegyenek Palota várához tartozó négy helységet (Csór, Kuti, Gyón és Isztimér). Addig birtokolhatják ezeket a helységeket, amíg Palotát nem lehet visszavenni a „lázadó” Podmaniczky kezéből. Ennek megtörténte után a birtokokat át kell adni Móré Lászlónak, Ferdinánd hívének.41 Palota régebben valóban Móré Lászlóhoz tartozott, aki rablásaival az egész környék réme lett, úgyhogy 1533-ban a Szapolyay és Ferdinánd közötti fegyverszünet idején, Móré ellen a két király együtt küldött sereget. Palotát elfoglalták, Móré pedig még az ostrom 32. Istvánffy M. szerint Perényi Péter tárgyalt Fehérvárral és nyerte meg Ferdinánd részére. N. ISTHVANFI Pannoni: Historiarum de rebus Ungaricis libri XXXIV (Viennae, Pragae, Tergesti, 1758) 143. 33. OL Acta Jes. Res. Comarom. F. 3. Nr. 54. 34. KÁROLY J. : op. cit. II. Okit. IV. 35. KÁROLY J. : op. cit. II. Okit. V. 36. KAROLY J. : op. cit. II. Okit. 618. 619. 37. OL Acta Jes. Res. Comarom. F. 3. Nr. 54. 38. OL Zichy It. 33 et E Nr. 1. 39. ISTVÁNFFY M. : op. cit. MH VI. 190. 40. CSÁNKI D. : op. cit. III. 387. 41. Podmaniczky okit. HI. 80. 21
