Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 3. Török kor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 15. (Székesfehérvár, 1977)
Sinkovics István: Székesfehérvár a török támadás előestéjén
rályi tanácsa döntése értelmében az 1537. november 30-tól kezdve elkövetett hatalmaskodási ügyekben a rendes bíráknak az idézéstől számított tizenöt napon belül ítéletet kell hozniok. Ennek alapján a fehérvári káptalannak a királyi parancsot be kellett mutatnia a hatalmaskodással vádolt bírónak és esküdteknek azzal a figyelmeztetéssel, hogy tizenöt napon belül jelenjenek meg személyes vagy törvényes megbízottjuk útján a királyi személyes jelenlét bíróság előtt, hogy tettükről számot adjanak. A királyi bíróság pedig távollétükben is meg fogja hozni az ítéletet. Hogy a felek idézése körüli akadályokkal ne húzódjék el az ügy, a királyi rendelet utasította a káptalant, hogy abban az esetben, ha a bírót és az esküdteket hivatalukban (in consistorio) nem találja, lakóházukban keresse fel. A fehérvári káptalan kiküldött kanonokja augusztus 22-én sem a bírót és sem az esküdtek egy részét nem találta ugyan személyesen házukban, de négy esküdtet mégis elért. Ezekkel ismertette a király parancsát, és meghagyta, hogy 15 napon belül jelenjenek meg a királyi bíróság előtt.18 Ezek között az esküdtek között volt Bertalan deák, a hatalmaskodó csapatok egyik vezetője. Hogy lett-e az ügynek folytatása, arról a keresztesek protocolluma nem szól. Különféle jellegű ellentétek voltak a Fehérváron működő egyházi testületek között is. Elsősorban a Johannita keresztesek emeltek panaszt az őket ért sérelmek miatt. 1533-ban a keresztes kon vent úgy igyekezett megvédeni a Fehérvártól északra eső Szentbarbara (Zenth Barbara, Barch) helységet és a tartozékait a maga számára, hogy fehérvári káptalant, élén Váralyay Szaniszló préposttal eltiltotta megszerzésétől és birtokba vételétől, a királyt eladományozásától, az összes hiteleshelyeket pedig a birtokra vonatkozó bármilyen oklevél kibocsátásától.19 20 Két évre reá, 1535-ben azt sérelmezték a keresztesek, hogy a fehérvári Szűz Mária egyház kórusának papjai maguk közé csalogatták, és körükbe bevették a Faddról (de Faad) való Sebestyén papot, aki a keresztes konvent tagja volt. Sebestyén titokban távozott a keresztesektől és állott be a kórus papjai közé. A keresztesek főnöke arra hivatkozott, hogy az ilyen szökevény és fogadalmuk ellen vétő egyháziakat nem lehet más egyházi szolgálatra irányítani, hanem bárhonnét vissza kell kényszeríteni rendjükbe és hivatásukhoz. A konvent panaszára Pöstyényi Gergely országbíró, aki Szapolyai távollétében Budán királyi helytartóként a hatalmat gyakorolta, a kórus tíz név szerint felsorolt papját a budai káptalan által felszólította Sebestyén visszaküldésére. A felszólítottak azonban kijelentették, hogy Sebestyén pap a keresztesek főnökének kétszeri engedélyével távozott, és így készek bíróság elé állani. A budai káptalan az országbíró elé idézte a kórus papjait.211 Panaszt emeltek a keresztesek a város falain kívül levő Szent Miklós káptalan és prépostja, Bebek Imre ellen hatalmaskodás ügyben. Azt hoztá'* fel ellenük, hogy egyik jobbágyukat és annak szolgáját fegyveresen a keresztesek Barcs (Barch) vagy Keresztesmajora (Kerezthew majora) nevű gazdaságába küldték, a kiküldöttek az ottani majorosra támadtak, és megölték volna, hogyha az nem tud védekezni. A fehérvári Boldogasszony egyház káptalanjai Szapolyai János parancslevele értelmében a feleket július 3-ra a királyi jelenlét bírósága elé idézte, ahol az 1539. május 1-től kezdődő bíráskodási időszakban több egyéb mellett az újabb hatalmaskodási ügyeket is tárgyalták. A keresztesek képviselője három tudománylevéllel igazolta az elmondottak megtörténtét és az igazság kiszolgáltatását kívánta. A Szent Miklós káptalan 18. KAROLY J. : op. cit. II. Okit. XXIX. 19. A budai káptalan 1533. febr. 15-én kelt oklevele. Egyetemi Könyvtár Kézirattára (a továbbiakban: EK) Diplomatarium Crucigerorum de Alba III. 1072—73. 20. A budai káptalan 1535. jún. 30-ár? kelt oklevele. Ibid. 1107—1111. 18
