Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 3. Török kor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 15. (Székesfehérvár, 1977)
Csomasz Tóth Kálmán: XVI - XVII. századi zenetörténetünk székesfehérvári vonatkozásai
A leghitelesebbnek látszó Balassi-formájú dallam azonban — igen régi stílusú, talán XVI. századi eredetű szövegével47 — a népzenéből került felszínre Kodály Zoltán gyűjtőmunkája során.48 Ehhez hasonló szerencsés leletek még ma is akadnak és amíg a régi dallamokat ismerő és éneklő falusi öregek végkép ki nem halnak, még holnap is akadhatnak. Holnapután azonban már alig. így találta meg néhány éve Kiss Lajos a szerémségi kis magyar népsziget egyik falujában, Harasztiban Csemeki Máté „Magasztallak én tégedet” kezdetű XVII. századi énekének eddig ismeretlen, jó háromszáz éve lappangó szép dallamát,49' amelyről azt is könnyen megállapíthatta, hogy rokonságban van egy ismert erdélyi népi dallammal.5® A Hunyadi-ének négy nagysoros felépítésű teljes alakjával szemben, melynek dallama AA5vBA architektonikájával már az ún. új magyar népdalstílus előfutárának tekinthető, mind a két említett három nagysoros, tehát Balassi-formájú dallam a bar-forma AAB képletét mutatja. Valószínűleg ez az építkezésmód jellemezte az egykorú használatban élt 3xl9-es dallamainkat. Mivel nagyobb lélegzetű zenei formákról és műfajokról ebből a korból nemcsak Székesfehérvár, de az egész magyar művelődésterület vonatkozásában sem maradtak fenn emlékeink, még csak azokról a közvetett, másodlagos forrásokból megismerhető hangszeres dallamokról kell megemlékeznünk, amelyek itt-ott egykorú külföldi51 és hazai52 53 táncdallam-gyűjteményekben találhatók. A XVI. és XVII. századból fennmaradt ilyen magyaros táncdallamokat összefoglalóan „ungaresca” névvel szokás jelölni.63 Többnyire stilizált alakban, egymáshoz kapcsolódó két változatban szólalnak meg: az első alak mindig páros, a „Proportio” elnevezésű második alak páratlan ütemű. Ennyi az, amit mai ismereteink: a fennmaradt emlékek és a segítségükkel felhasználható analógiák alapján Székesfehérvár török hódoltságkori életének zenetörténeti vonatkozásairól el lehet mondani. Ki tudhatná ma már azt kielemezni, hogy itt és országszerte akárcsak tudat alatti emlék formájában is mi olvadt bele ezen felül a török hódítókkal való másfél évszázados együttélés akusztikus élményeiből a későbbi idők írástalan nép- és tánczenei anyagába és gyakorlatába? Az ilyen hatások kétségtelenek, de alig mérhetők. Annyi azonban kétségtelen, hogy amint egykor „az elnéptelenedett Aquincum központi fűtéses, mozaikos házainak romjaiból a barbárok építettek maguknak kalyibákat, vagy amikor Szent István székesfehérvári templomának, Nagy Lajos és Mátyás visegrádi palotáinak romjaiból a XVIII. században fundamen-47. Kodály Zoltán a szöveget a Vásárhelyi Daloskönyv ,,Oh gyönyörűséges” kezdetű darabjával (2©/b—2&b lev.) hozta kapcsolatba. Lásd RMDT I. 236. szöv. jegyzet, 700. 48. RMDT I 236. sz. dali. jegyzet. 59»8—-509. és dallamtáblázat, uo. ©00—600. * 4(9. KISS L. : Zenetörténeti emlékek a szlavóniai virrasztó énekekben, Ethnographia (1966) 153—207. A dallamra vonatkozó adatok a 178.. maga az ének 19. sz. a. 204—206. lapon! — Lásd még: RMKT XVII. sz. V. kötet. A szombatosok költészete (Bp. 1969) 00. és 91. sz., nótajelzés mindegyiknél: Magasztallak én Istenem, Uram és Atyám. 50. ,.Valamennyi búzaszál van vig aratáskor”, Bartók—Kodály, Erdélyi népdalok (Bp. 1921) 71. sz. 51. Lant- és orgonatabulatura gyűjtemények Lublini Jánostól, Wolf Haeckel-től, Jakob Paix-tól, Agust Nörmigertől, Phalesiustól, stb. Lásd SZABOLCSI B.: A XVI. század magyar tánczenéje (számos hangjegypéldával) először (Bp. 1954) újabban: A magyar zene évszázadai I (Bp. 1959) 159—208. 52. Lásd SZABOLCSI B. : A XVII. század magyar világi dallamai (1950). A magyar zene évszázadai I (Bp. 1959) 283—372. a 292, laptól 107 dallamra terjedő példatárral. Fő forrásai: a Kájoni-kódex, a Vietórisz-kódex, a lőcsei virginálkönyv, a Stark-féle soproni virginálkönyv, stb. — SZABOLCSI G. : A XVn. század magyar főűri zenéje c. nagy tanulmánya (1928) részletes leírással szolgál a főúri rezidenciákon és a tábori zenében használatos hangszerekről is. Lásd op. cit. (1959), 211—280. 53. Az elnevezés ebben a formában először Jakob Paix 1583-ban megjelent orgonatabulaturás könyvében fordul elő. A külföldi szerzők készítette „magyaros” táncdarabok más elnevezéseit lásd az 51. jegyzetünkben idézett mű dallampéldáinál. 165
