Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 3. Török kor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 15. (Székesfehérvár, 1977)
Csomasz Tóth Kálmán: XVI - XVII. századi zenetörténetünk székesfehérvári vonatkozásai
a csak szövegeket tartalmazó énekeskönyv-kiadások nótajelzései, még a XVIII. században is.29 Az egyházi forrásokban mutatkozó dallamkép vázlatosságára már Kodály Zoltán felhívta a figyelmet,30 de ő is hangsúlyozta, hogy minden vázlatszerűségük ellenére is milyen nagy nyereség, hogy ezek a dallamok egyáltalán fennmaradtak. A dallamok sok esetben a népi gyakorlatban is máig követhető élete31 nagy variabilitást mutat, ami ugyancsak a vitalitásnak is jele. A legrégibb források egyikéből való a Tóbiás bibliai históriájának dallama,32 Wathay negyedik énekének nótajelzéséből33 csak kerülő úton, de teljes bizonyossággal határozhattuk meg. A gazdag életű dallam számos variációban, számos szöveggel társult az idők során — még szlovák variánsáról is tudunk34 — és leginkább Szkhárosi Horvát András „Semmit ne bánkódjál Krisztus szent serege” kezdetű éneke tartotta fenn a mai napig terjedő életét.35 Ha közelebbről vizsgáljuk zenei szempontból Wathay énekeit, a nótajelzések alapján meg tudtuk határozni kilenc ének dallamát; egyáltalán nincs nótajelzése öt éneknek;36 végül ismeretlen, elsüllyedt tízféle dallamra utal tizennégy ének, tehát Wathay ismert verseinek pontosan a fele.37 A meghatározott dallamú kilenc ének összesen hétféle dallamhoz kapcsolódik. Az előforduló sor- és versszakformák megoszlása nagyjából megfelel a kor ismert költői anyagában használatos formák arányának. Ezek közül a Szabolcsi Bence meghatározása szerint38 huszita eredetű pentapoda-formákat képviseli Székesfehérvár veszéséről szóló ének Tinódi-dallama mellett a Kecskeméti Vég Mihály 55. zsoltárával (Psalmus Hungaricus) rokon versszerkezetű, üde tavaszi hangulatot árasztó „Isten áldotta ó szép kikelet” kezdetű ének is. Különös figyelmet érdekel Wathay versei között a Balassi különböző formájú verseit idéző38 hét, valamint egy, un. redukált Balassi-formájú szövegre utaló,40 '/>. A debreceni típusú énekeskönyvekben a XVIII. század végéig változatlanul megtaláljuk számos XVI. századi, magyar versformában írt ének fölött az egykorú histórlás stílusú dallamokra utaló nótajelzéseket. Még az alternatív, azaz egymás között felcserélhető nótajelzésekben szereplő szövegek köre sem igen változik, s ez áll az unitárius zsoltárokra (Bogáti Fazekas Miklós, Thordai János), sőt a szombatos kódexek jelzéseire Is. 30. KODÁLY Z.: Néprajz és zenétörténet (1933), legújabban: Visszatekintés XI (Bp. 1964 ) 225—234. 31. A népi vagy népszerű gyakorlatban éló dallamnak nincs egyetlen és minden mást kizáró alakja, mert nem rögzített képmás, hanem: élet. Vö. RMDT I 21. — „A dallam folytonosan újjászületik. . . a magyar dallamtörténet egyik legszebb és legizgalmasabb fejezete a régi írásos feljegyzéseknek az élő népi formákkal való egybevetéséből bontakozik ki.” SZABOLCSI B.: A melódia története, 2. kiad. (Bp. 1957) 2)61 32. Lásd RMDT I 15/1. sz. dali. és jegyzet, 2E®., 431. 33. A nótajelzés Wathaynál: Zenth Jánosnál Christus; ennek az éneknek jelzése Bornemisza Péternél: Tobias enekere. Lásd RMDT I 15/1. szöveg-jegyzetet, 611. 34. Dallamos könyvecske (a dunántúli ev. énekeskönyvhöz), (Bp. é. n. 1911 után), 47/a sz. dallamának forrásául Tranoscius (Tíanovsky) Clthara Sanctorum c. énekeskönyvét jelöli meg. Ennek 1836-ban megjelent első kiadásában ugyan a dallam nincs benne, de a későbbi hangjegyes kiadásokban a XVII. század vége óta már megtalálható. 35. Az 1948 óta használatos ref. egyházi énekeskönyvben ugyanezzel a dallamalakkal 3®0. sz. 36. Az ilyen nótajelzés nélküli szövegek a legrégibb XVI. századi gyűjteményekben túlnyomóan Ismert, elterjedt dallamokhoz kapcsolódnak. Nyitott kérdés, hogy Wathay ilyen énekeinél is erről lehet-e szó? 37. Ezek közül néhányat versformája alapján lehetne ugyan ismert dallamaink valamelyikével társítani, ez azonban önkényes eljárás lenne. 38. Tinódi zenéje (1929); A magyar zene évszázadai I (Bp. 1959) 48—51. — Lásd még RMDT1 146—148. 39. Balassi nótajelzéseinek és jelzés nélküli versei strófaformáinak táblázatos összefoglalását lásd RMDT I 236. sz. szöv. jegyzetében, 700—702. 40. 13—13—19 szótagos, lásd Wathay 5. énekét, 111. RMDT I 18/1. sz. dallam- és szöv.-jegyzetét, 434, ill. 613. 163