Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 3. Török kor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 15. (Székesfehérvár, 1977)
Csomasz Tóth Kálmán: XVI - XVII. századi zenetörténetünk székesfehérvári vonatkozásai
A fehérvári iskola és a templomok énekgyakorlata az egykorú városi iskolák és egyházak átlagos színvonalán állott.9 Magyar szövegű népéneklésre nézve 1542 pünkösdjéről van az utolsó adatunk, éppen azzal a Szegedi Lajossal kapcsolatban, aki nem sokkal későbben a protestáns éneklés formáinak kialakításában játszott fontos szerepet.10 11 Ha ehhez hozzátesszük, hogy a század huszas éveiben már futótűzként terjedő lutheri reformáció két hirdetőjét már 1525-ben elfogták Fehérvárait,11 sőt az első antitrinitárius hitviták körül is előfordul Fehérvár neve, nyilvánvalónak tűnik, hogy Álba Regia szellemi élete, kulturális színvonala és lakóinak érdeklődése hazánk többi városaihoz volt hasonló. Jelenlegi feladatunk az 1543-mal kezdődő korszak képének megrajzolása. Megnehezíti e feladat megoldását az a körülmény, hogy a zene élete egyszerre végtelen rövid és végtelen hosszú: feljegyzés hiányában nyomtalanul eltűnik, ha nem élteti olyan orális gyakorlat, amely a zene anyagát átveszi, hordozza és nemzedékről nemzedékre tovább adja. Nem úgy van itt, mint más műalkotások esetében. Az elszálló hang után nem marad oszlop, faragott kő, fegyver és ékszer, sem pénzdarab. Hogyan állapíthatjuk meg, hogy mit énekeltek, mit muzsikáltak és milyen zenére táncoltak Isztolni Beograd közel másfél évszázados török végvári életében az etnikailag sokféle: magyar, török, bosnyák és rác lakosok? Mit tanultak el egymástól és az átvett anyag mivé alakult a kezükön s töredékeiben hogyan él tovább, ha még egyáltalán él? Általánosságban csak azt tudjuk, hogy a XVI. és XVII. század kontinentális méretekben is intenzív dallamvándorlás jegyében állott és ebben a vándorlásban a hadak útjává lett Magyarország nem lehetett kivétel. Nemzeti értelemben azt is tudjuk, hogy az e korból írásban fennmaradt dallamemlékekben legfeljebb másodlagos ’magyar’ vonásokkal találkozunk. Az a magyar zene — világi dallamainkra gondolok — amelyről még Mátyás idejéből olyan híradásunk van, hogy „úr és paraszt egyformán érti”,12 tehát osztatlan, össznépi karakterű, kezdettől fogva szinte Bartókig és Kodályig jóformán semmit sem foglalt írásba a századok során perifériákra szorult, immár csak a parasztdalban élő őseredeti dallamaiból. XVI. századi dallamemlékeink már csak a többnyire jövevény melódiák egyes fordulataiban tartalmaznak olyan stílusjegyeket, amelyek nyilván az ötfokú dallamosság, vagy a kvintváltó szerkezet, vagy a magyar dallamlejtés és zenei deklamáció hatására formálódtak ki. A zenei írásigény éS ölvasókészség kölcsönösen feltételezik egymást; sajátságosán mostoha történelmi helyzetünkben azonban mindegyiknek szinte szükségszerűleg el kellett sorvadnia.13 írott hangjegyes emlékünk ebből a korból igen kevés van; fehérvári vonatkozásban éppenséggel semmi sincs. Ezért csakis az egykorú — összességükben is igen szegényes — hazai analógiákra támaszkodva kísérelhetjük meg a hódoltsági Fehérvár zenetörténeti vonatkozásainak felvázolását. 9. DOBSZAY L. : op. clt. 1. és 67 sz. jegyzet. 10. Székesfehérvárott 1541 körül működött. Előbb lutheri, majd ref. meggyőződésű volt; 1567-ben Tordán az antitrinitarius irányhoz csatlakozott és abban maradt 1583-ban bekövetkezett haláláig. Kétségkívül ő írta a „Légy irgalmas Ür Isten minékünk” kezdetű zsoltárparafrázist (RMKT VIII. 442. skk.), mely először az 15'66-i Váradi énekeskönyvben jelent meg. Lásd Zoványi Jenő, Cikkeit a Theologia! Lexikon részére, (Bp. 1940) 441. CSOMASZ TÓTH K. : A XVI. század magyar dallamai (Régi Magyar Dallamok Tára I., továbbiakban RMDT) (Bp. 1958), dallam: 43 a, szöveg 46., ill. 113. sz. jegyzet. 11. SZÍJ R.: op. cit. 139. 1— GHRËZDI R.: A magyar vüági líra kezdetei. (Bp. 1962) 9. 13. CSOMASZ TÖTH K. : RMDT I. 21—27., 31—40., ua. A humanista metrikus dallamok Magyarországon Bp. 1967. 7—14. 160
