Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 3. Török kor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 15. (Székesfehérvár, 1977)
Sinkovics István: Székesfehérvár a török támadás előestéjén
Sinkovics István SZÉKESFEHÉRVÁR A TÖRÖK TÁMADÁS ELŐESTÉJÉN Nemcsak az adott jelentőséget a városnak, hogy a magyar királyok koronázási és temetkezési helye volt, hanem az is, hogy a Kelet-Dunántúl egyik fontos gazdasági központjává fejlődött a XVI. századra. A királyi koronához tartozó javakat felsoroló 1514. évi III. törvénycikk a nyolc tárnoki város után öt más várossal együtt említette Fehérvárat.1 Vásárai híresek voltak. Oláh Miklós, aki fehérvári őrkanonok volt, a város leírásakor kiemelte, hogy vásárait a marha, a bor és egyéb áruk tették nevezetessé, és mindezeket Somogyból hozták a fehérvári piacra.1 2 A Szegedről külföldre irányuló marhakereskedelem útvonalán az idegenek Fehérvárt tekintették a második állomásnak.3 Az élénk forgalmat indokolttá tette a város fekvése. Itt haladt át Budáról a tengerpart felé tartó főútvonal, amely Veszprém elhagyása után két ágra szakadt. Fehérváron metszette az Alföldről észak-nyugat irányában húzódó másik út, amely Győrnél torkollott a Budától Bicskén, Bánhidán át nyugatra vezetett nemzetközi forgalomba.4 A város fejlődése tükröződött abban, hogy a mocsaras vidék védettebb területein újabb és újabb városrészek épültek ki. A legjobban megerősített váron (belső városon) kívül a fejlődés sorrendjében megjelent a külső város, majd az Üjfalu és végül az Üjváros.5 Ezek az egész település nagyobbik felét tették, és a lakosság zömét fogadták magukba. Amikor 1543-ban a török közeledésekor felvetődött, hogy a jobb védekezés érdekében hagyják el a külső várost és gyújtsák fel házait, a polgárok nem engedték. A többség ott lakik, sok a templom és egyéb épület, ezeket nem szabad feláldozni.6 A városrészek igazgatásilag összetartoztak, a vezetés a bíró és a 12 tagú tanács kezében volt. A tanácsban meghatározott arányban megtalálható valamennyi városrész képviselője.7 Nem tartozott bele ebbe a szervezetbe a nyugatra eső Sziget, ahol a Johannita keresztes lovagok konventjének volt a háza, és laktak népei.8 A Szigeten más egyházi testületeknek is voltak birtokai, és a Sziget közvetlenül a város szomszédja volt, csak mocsár választotta külön. A városi polgárság jelentős része foglalkozott iparral, és az ipari termékeket nemcsak a helyi fogyasztók vették, hanem a piac is értékesítési lehetőséget kínált. 1. Corpus Juris Hungarici, 1000—1526. évi törvénycikkek. (Bp. 1899) 708—709. 2. N. OLAHUS: Hungaria-Athila. Bibliotheca Scriptorum medii recentisque aevorum. Ed. C. Eperjessy — L. Juhász (Bp. 1938) 10. — Székesfehérvár jelentőségét az állatkereskedelemben kiemelte SZÉKELY GY. : Vidéki termelőágak és az árukereskedelem a XV—XVI. században. Agrártörténeti Szemle III (1961) 321—322. 3. KARDOS T. : Velencei vonatkozású gazdaságtörténeti adatok a Jagelló-korból (1502—1518) Századok 85 (1951) 438, 442. 4. GLASER L. : A Dunántúl középkori úthálózata. Századok LXII—LXIV (1929—1930) 149—150. 5. KÁROLY j. ; Fejér vármegye története II (Székesfehérvár, 1898) 40; FlTz J. : Székesfehérvár. (Bp. 1957) 6. 6. ISTVÁNFFY M. : A magyarok történetéből. Monumenta Hungarica VI (Bp. 1962) 192. 7. Országos Levéltár (a továbbiakban: OL) DL 17267, 18022, 18085. 3. CSÁNKI D.: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. III (Bp. 1897) 308, 310. 15
