Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 3. Török kor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 15. (Székesfehérvár, 1977)
Rázsó Gyula: Székesfehérvár hadászati jelentősége a török hódoltság korában. Az 1601. és az 1688. évi ostrom
így egyrészt Székesfehérvár védelmét is erősítette, másrészt hadserege számára is élelmiszer és takarmányszerzési lehetőséget, s mozgási szabadságot biztosított. A tábort megerődítették, kissé elkülönítve, kb. 500 m-re a főtábortól két kisebb sáncot is építettek, egyik parancsnokává a harmincéves háború egyik nagy hadvezérét, az ekkor még ifjú hadnagy Tillyt jelölték ki, a másikat magyar hajdúk védték, akik Wathay szerint Nádasdy hadához tartoztak.39 Október 9-én, egy pénteki napon feltűntek a török elővédek, s másnap már jelentős összecsapásokra is került sor. A hajdúkat kifüstölték a törökök a sáncból, s heves támadásokat intéztek a főtábor ellen is. Russwurm hogy a védőket tehermentesítse, két lovasezreddel kitört, de a janicsárok csapdába csalták, s csak Mercoeur beavatkozásának, aki 4 000 gyalogost hirtelen összeszedve segítségére sietett, s egyesült erővel elkergették a törököket — köszönhette, hogy nehéz helyzetéből megszabadult. Az eseményt sajátos módon csaknem valamennyi kútfő hasonlóan ismerteti, azt, hogy Russwurm parancs nélkül, illetve parancs ellenére támadott, csak a franciák.40 A többi napokat tekintve már csak Mátyás hadinaplója és Ortelius, illetve ennek forrása, a Historischer Bericht nyújt megbízható leírást, a többi szerző gyakran összezavarja az egyes napok eseményeit, s így alig használhatók. Október 13. volt a csata legválságosabb napja. A török teljes erővel támadott. Megszálta a környező dombokat, s innen ágyutűzzel jelentős pusztítást okozott a császáriaknak. Russwurm bátor ellentámadása azonban röviddel azután megtisztította az ellenségtől a tábort közvetlenül uraló dombokat. A helyzet azonban tarthatatlanná vált, így másnap az egész sereg felkerekedett, s néhány km-t visszavonult más tábort keresve magának. A visszavonulást a török természetesen állandóan zavarta. Eredményt mégsem sikerült elérnie: mivel a császári hadsereg döntő taktikai fölénye mindjobban kidomborodott. Nehéz körülmények között harcoltak, és csak Mercoeur higgadtsága és tapasztalata, Russwurm vakmerősége. s valamennyi német, magyar és francia katona önfeláldozása mentette meg a császáriakat. Jól lehet, a törökök is bátran és önfeláldozóan küzdöttek, és ezekben a napokban vezéreik is aktívan és ötletesen irányították hadmozdulataikat, az európaiak döntő harcászati fölénye miatt nem érhettek el eredményt. Október 15. hadieseményeit a források különféleképpen adják elő. Míg Istvánffy, Bussle és a török források nagy csatáról írnak, több ezer török halottal, addig Ortelius és Ens csak kisebb csetepatékról számolnak be, amelyekben a törökök egy pillanatig sem tudták veszélyeztetni a keresztény sereg tervszerű visszavonulását. Csak egyben egyeznek meg: két török főtiszt, Mehemed budai pasa és Mehemed Khiája pasa elesett a harcokban. Egyik török forrás szerint azért, mert a szerdár ellenségei voltak, aki ezért nem segítette őket.41 A következő napokban a török Székesfehérvár külvárosai ellen intézett néhány erőtlen rohamot, teljes erejüket nem tudták latba vetni, mivel Mercoeur hada, bár 10 000 főre fogyatkozva, még mindig néhány kilométerre Székesfehérvártól állomásozott, s lekötötte a török főerőit. Néhány napos kísérletezés után, amikor a törökök egyre kevesebb elszántsággal felváltva támadgatták a várost és a tábort, október 24-re a török tábor felkerekedett és elvonult. Okát nem tudjuk biztosan, tény, hogy jelentékeny veszteségeket szenvedett a török hadsereg, de még egyáltalán nem győzték le. Lehetséges, hogy Gömörynek 39. „Nádasdy hada elöljáró vala. Szentgyürgy föliben egy hegyre kiálla.” (Wathay: (op. cit. 11.) A hadsereg felállásáról ld. még Warhafftige. . . 10; Feldzüge. .. 236; STAUFFER: op. cit. 70. 40. BUSSLE: op. cit. 127; FEHRENTKEEL—GRUPPENBERG : Op. cit. HK. (1933) 150. 41. ISTVÁNFFY: op. cit. 449; BUSSLÉ : op. cit. 128; Warhafftige 12; ld. még GÖMÖRY: op. cit. HK. (1892) 613—615; FEHRENTHEILS—GRUPPENBERG: op. Cit. HK. (1933) 151; BREIT: op. Cit. 345—346. A török háborúban uralkodó személyi ellentétekre és a két Mohamed pasa vesztére ld. KJÄTIB CSELEBI: op. cit 304. 153
