Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 3. Török kor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 15. (Székesfehérvár, 1977)
Rázsó Gyula: Székesfehérvár hadászati jelentősége a török hódoltság korában. Az 1601. és az 1688. évi ostrom
Rázsó Gyula SZÉKESFEHÉRVÁR HADÁSZATI JELENTŐSÉGE A TÖRÖK HÓDOLTSÁG KORÁBAN. AZ 1601. ÉS AZ 1688. ÉVI OSTROM Általánosan ismert tény, hogy a török hódoltság kezdetét, több-kevesebb pontossággal két évszámmal, 1541-gyel és 1543-mal jelölhetjük meg. Ezekben az években került Buda, illetve Esztergom és Székesfehérvár török kézre.1 E várháromszög amelynek jelentőségét csupán r híres Mantova — Peschiara — Verona — Legnano várnégyszöggel, vagy Vauban megerősített francia brabanti vonallal hasonlíthatjuk össze, biztosította katonailag a török birodalom számára a magyarországi hódítások megtartását, illetve további növelését. Nem véletlen tehát, hogy a császári hadseregek nagyobb arányú támadó erőfeszítései csaknem minden alkalommal e három hadászati fontosságú pont egyikének vagy mindháromnak visszaszerzésére irányultak.1 2 3 A három vár jelentőségét mégsem szabad azonosnak tekintenünk. Ha a magyar történelem viharos századain végigfut emlékezetünk, láthatjuk, hogy Buda eleste vagy visszavétele eldöntötte a két másik erődítmény sorsát is. Ez utóbbiak meghódítása önmagában sohasem hozott döntő hadászati eredményeket.3 Ennek magyarázatát nem is elsősorban abban találhatjuk meg, hogy Buda erősebb vár volt, mint Székesfehérvár vagy Esztergom, hanem abban, hogy Buda birtoklása egyszersmind a döntő hadászati jelentőségű Duna-vonal feletti ellenőrzést is maga után vonta.4 Esztergom e téren kedvezőtlenebb fekvése folytán nem lehetett Buda vetélytársa, bár a város fontossá-1. A várháromszög hadászati jelentőségét számos egykorú szerző megsejtette. Magyarország .katonaföldrajzi leírását többnyire ennek bemutatásával kezdik. Pl. „Es macht Stulweissenburg mit Ofen und Gran einen Dreyangel, fast in Gleicher Weite und Ansehen.” BOETHIUS, Ch. : Ruhm-Belorberten Triumph-leuchtender und Glantz erhöheter Kriegshelm dero Rom. Kayserl. auch zu Hungarn und Bönen Königl. Majestät . . . wider den Blutbesprengter Türkischen Stettband.” (Nürnberg 1688) Bd. 3. 461. Hasonlóan ír ORTELIUS H.: Chronica oder Auss fuhrich-warhafiftige Beschreibung des Königreich Ungarn, Sibenburgen, Moldau, Wallachy, Bulgarien. (Nürnberg 1598) 134; MONTREUX, N. : Historie générale des troubles de Hongrie (Paris 1608) 714. 2. Már a XVI. században többször is kísérleteztek a három vár visszafoglalásával (Buda: 1542, 1594, 1598., Esztergom: 1595, Székesfehérvár: 1565., 1566, 1598). Leginkább figyelemreméltó az 1566-cs hadjárat, amikor a török ostromolta Szigetvárról Székesfehérvár vagy Esztergom ostromával kívánták a török erőket elvonni. 3. Székesfehérvár 1051-től kezdve többször is ellenséges megszállás alá került (1490, 1543, 1944), de csak akkor lehetett huzamosabb ideig megtartani, amikor Buda is a megszálló fél birtokában volt. Buda nélkül Székesfehérvár megtartása kudarcot vallott (pl. 1602-ben, vagy a németek számára 1945-ben), míg 1688-ban szinte kardcsapás nélkül jutott a császáriak kezébe. 4. Így ír erről az egykorú Tarducci: ,,La prima impresa deli’ esercito principale dove esser Buda, non ostante Solnok et Agria, col restaurato Hathvan, quali restarebbo al nimico piu di sospetto e distazione, ehe d’aiuto, non potendo impedirci le vettuaglia, che s’hanno dal Danubio, la ragione, e per esser luogo principale stimato forte da nimici, metropoli del Regno, et quai che piu importante, nel paese. . . (questo e) il centro dei nervi di nimici” TARDUCCI, A.: Il Tureo vincibile in Ungeria corn mediocri aiuti di Germania. (Ferrara 1600) 98—99. — A kérdés modem feldolgozása: PERJÉS, G.: Az oszmán birodalom európai háborúinak kérdései. Hadtörténelmi Közlemények (a továbbiakban HK) (1967) 2. sz. 339—372. 145
