Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 3. Török kor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 15. (Székesfehérvár, 1977)
Fényi Ottó: A székesfehérvári királyi bazilika és a proposti residentia a XVII. században
csak egy pincéről tud, az 1789-es47 már háromról, de egyik sem tesz említést arról a köralakú, középen egy gránitoszlopon nyugvó pincéről, amelyet Jankovich Miklós a prépostság épülete alatt lévő „hajdani keresztény Catacumba”-ként emleget, és amelynek elpusztítását az 1820-as évekre teszi.48 49 50 Állítását alátámasztja a Tudományos Gyűjteményben Régi Fejérvárról Jegyzetek címmel 1818-ban megjelent ismertetés, amely szerint a prépostház „maradéka is fenn állott szinte 1805. esztendeig, fölső része boldogult Milassin püspöktől lerontatott, alsó része, mely gránitkő oszlopokon álló bolthajtású, a pusztítástól megmenekedvén, a mostani nemes szívű M. Wurum József Püspöktől, haszonhajtással fenn tartatott.” A prépostház keleti oldalán lévő kertecske ((II. alaprajzon B jelzéssel) eredetileg nem ért ki a várfalig, ezt XVIII. századi adat és rajz bizonyítja,5*) de a kert délkeleti része, amelyen a II. alaprajz S jelzete szerint régi alapfalmaradványok látszottak, minden bizonnyal még a prépostság középkori területéhez tartozott. A préposti udvar északi oldalán, mindkét alaprajzon C betűvel jelölt épületet a török után egy ideig magánházként használták (bizonyára a Lakatos utca felöli bejárással), később a katonai raktár megszűnése után ezt az emeletes épületet Barnabeis prépost megvásárolta alkalmazottai számára lakásnak.54 55 A fenti adatok csak azt igazolják, hogy ez az épület már fennállott a XVII. században is, de még jelenleg is meglévő két földszinti boltíves helyisége és alapfalai lehetőséget kínálnak bővebb ismeretek megszerzésére. A II. alaprajzon N és M betűvel jelölt épületek52 még hiányoznak a XVII. sz. eleji állapotot rögzítő I. sz. alaprajzról, így ezekkel itt foglalkozni fölösleges lenne, nem szolgáltatnak adatot a XVII. századi helyzetkép felvázolásához. Ellenben az I. sz. alaprajzon a prépostsági udvar északnyugati sarkába beékelődő magánház telkéről már az említett 1714-es helyszíni szemle jegyzőkönyve is megállapította, hogy ezek a házhelyek a prépostság egykori területéhez tartozhattak.53 Sélyei Nagy Ignác püspök 1779-ben a teleknagyobbítás ügyében Mária Teréziához intézett kérvényében arra is hivatkozott, hogy ezek a házak az ősi bazilika alapépítményeivel hasonló fundamentumokon állanak.51 Ugyancsak legalább XVII. századi építménynek kell ítélnünk az I. alaprajzon jelzés nélkül, a II -on K betűvel jelzett un. préposti, később püspöki vendéglő épületét. A katonai raktár területén kívül maradt, a felszabadulás után két évig a városban újra letelepülő ferencesek használták, majd utánuk Müller Ferenc prépost vette birtokába.5!5 A II. sz. alaprajzon L betűvel jelzett, kocsiszínnel és az I betűvel jelzett pincével nem foglalkozunk, mert ezek a korábbi I. sz. alaprajzról hiányoznak. Ellenben különleges figyelmet érdemel a mindkét alaprajzon furcsa kiszögelésű kerítésfallal határolt délnyugati sarok. Az I. sz. alaprajzon jelzés nélküli, a Il-on H 47. OL. E. 156 U. et C. fasc. 155 m\ 54, 1789. okt. 17-én, Sélyei Nagy Ignác elhalálozása miatt végzett kamarai összeírás. 48. JANKOVICH M. : op. óit. ; vö. BERCSÉNYI D. : op. cit. 37. ; az 1777-es összeírás OL. E. 156, U. et C, fasc. 178, nr. 7. és az 1789-es OL. ibid. 49. Tudományos Gyűjtemény (1818) Régi Fejérvárról Jegyzetek, 42. old. 50. 1792-ben szerezte meg a várostól csere révén Milassin Miklós püspök a kert és bástyafal közötti részt. OL. E. 75, Civit. Székesfehérvár 1792, 196/1—2, rajzmelléklete OL. S. 11, Kam. térk. Nr. 1257. 51. Lásd: 5. jegyz. 52. Ibid. 53. Vö. 8. jegyz. és OL. C. 21, Acta Mensium Exp. 1779, jan.—márc. Nr. 1466: Keresztény Ágost esztergomi érsek elnökletével tartott tanácsülés a Nesselrode-perben 1714. aug. 12-én, ennek jegyzőkönyvéből: ,, . . . Domuncularum duarum Cuspides locum, quo ad Praeposituram itur attingentes, ob deformitatem Praeposituralis aedificii a Civibus competenti pretio reluendas et praepositurae applicandas esse.” Az említett két magánház megvásárlása csak később Sélyei Nagy Ignác püspöksége idején 1781 után valósult meg. 54. „Certe ipsa subterranea harum Domorum actu exhibent speciem Catacumbarum Veteris Ecclesiae.” OL. C. 21, Acta Mensium Exped. 1799. jan.—márc. Nr. 1466. 55. PAUER: op. cit. 179. 140
