Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 3. Török kor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 15. (Székesfehérvár, 1977)
Fényi Ottó: A székesfehérvári királyi bazilika és a proposti residentia a XVII. században
pillérkötegekkel tagolt fal, amelyik 1688 május 19-én a várost átvevő Areyzaga ezredesben „eine zerrissene Kirche, egy szétszakított, kettészelt templom benyomását keltette. összefoglalva az eddigieket, a felsorolt adatok alapján megállapíthatjuk, hogy a török után az egykori székesfehérvári királyi bazilikából csupán az északi oldalhajóból kialakított kápolnasor maradt meg restaurálható állapotban. így mindazokat a kápolnákat, amelyek különböző neveken a török utáni idők forrásanyagában és a későbbi szakirodalomban előfordulnak mint a XVIII. században a prépostsági fundus vagy a királyi bazilika területén fennálló vagy lebontott épületek, csak itt, ebben az 1. és 2. ábrán a prépostsági udvar jobb felől elhatároló épületben kell keresni.3o Mivel azonoan a megmaradt rész az egykori, Mátyás király által meghosszabbított királyi bazilikának alig egynegyede, a török forrásokat éppen azzal a szándékkal próbáljuk átvizsgálni, hogy összeállíthassuk a szomorú veszteség-lista időrendjét. Dselalzade Musztafa török történetíró szemtanúként élte át Székesfehérvár 1543. augusztus 20-i elfoglalását. Vallási fanatizmustól fűtött sorai mögött felragyog mégegyszer és utoljára a bazilika belsejének teljes pompája: királysírok, márványoltárok, aranykoronás szobrok31... Leírásából arra következtethetünk, hogy a bazilika belseje épen megmaradt az ostrom alatt. Isívánffy Históriájából32 és Sziman Csausznak az 1543. évi hadjáratról írt történetéből38 viszont joggal tételezhetjük fel a Mátyás-féle bővítés teljes vagy részleges pusztulását. 30. POLGÁR I.: A székesfehérvári bazilika múltja (Székesfehérvár 1936) ,,Kápolnák a bazilikában, Nagy Lajos sírkápolnája, A bazilikán kívül lévő kápolnák. Mátyás király sírkápolnája” című fejezeteiben összegyűjtve találhatók ezek a próbálkozások. — DERCSÉNYI D.: op. cit. 52—54, szintén a déli oldalon kereste azt a kápolnát, amelyet Jankovich Miklós a XVIII. sz. végén még látott. A mellékelt I. és TI. alaprajz segítségével Jankovich adatait ma könnyebb ér'e’mezni: ,.Láttam .. . a Magyarok nagy Asszonya gazdag templomának éjszaki oldalát, aboz ragasztott bálvány kövekből ékesen faragott, sudaras oszlopokat és ez-kből kihajlott kü’ömféle állatoknak, s képzeleteknek kimetszéseivel, ékesített boltozatoknak karjait”. Tehát az egykori főhajó üres telkén állva a befalazott északi pillérsort írja le. — „Láttam ennek túlsó oldalán (azaz az északi falnak a préposti udvar felőli oldalán) még harmadrészben fedél alatt, első Lajos Királytól tizenöt öl hosszára kőből fonyott boltozatra, hármas padolat osztályra felségesen épített és régisége álal már egészen setét éjjelben borult a Prépost udvarában helyeztetett Kápolnát. . .” Tehát az I. alaprajzon B betűvel, a II.-on E betűvel jelzett kápolnát írja le és nevezi Nagy Lajos által építetl kápolnának Jankovich M., Tudományos Gyűjtemény (1827) II. 46. — közli, de egy helyen tévesen HENSZLMANN I. A székesfehérvári ásatások eredménye, Pest 1864, 10. Az eredetiben „Láttam ennek túlsó oldalán . . sorokat „Láttam annak túlsó oldalán . . .” formában hozza, és a Jankovich által a prépostsági kápolnáról írt sorokat az egész bazilikára alkalmazza. így aztán „annak” túlsó, azaz a bazilika déli oldalán kereste és vélte megtalálni a Jankovich által leírt kápolnát. DERCSÉNYI D. op. cit. 52. old. 3. jegyz. Henszlmann után ugyanígy értelmezte Jankovich leírását. Az újabban előkerült levéltári adatok lehetővé teszik Jankovich megállapításainak helyes értelmezését. 31. DSELALZADE MUSZTAFA a székesfehérvári bazilika belsejéről: „Ennek a minden szögletében és zugában drága márványból vagy kőből kifaragott csodálatos alakok voltak . . . Ittott egy bálványimádónak sírhelye, máshol egy-egy feslett erkölcsű gyaurnak sírköve. Minden szögletében kőből csinált koporsókban utálatos alakok. . . kiknek fejökre csillogó drágakövekkel kirakott koronákat, mellükre arany és ezüst kereszteket, kardokat és handsárokat tettek, ujjaikra pedig nagy értékű aranygyűrűket húztak ékességül. . Török történetírók (Bp. 1896) II. 253—254; op. cit. 253. old. 3. jegyzetében Thury József, a fordító PECSEV1 IBRAHIM Tarikh című művéből idézi a bazilikára vonatkozó részeket. Vö. még : FITZ— CSÁSZÁR—PAPP : op. cit. 18. — lásd még a 34. sz. jegyz. 32. ISTVÁNFFY Históriájának XV. könyvében az 1543 ostrom eseményei között külön megemlékezik azokról a bástyaerősítésekről és javításokról, amelyek a heves támadások után „inter templa Divo Francisco ac Deiparae Virgini sacrata diurnis, nocturnisque laboribus” folytak. 33. SZINAN CSAUSZ, Az 1543. évi hadjárat története, Török történetírók (Bp. 1896) II. 353, Thury J. fordítás és kiadása. 137