Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 3. Török kor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 15. (Székesfehérvár, 1977)

Hazai György: Magyar - török diplomáciai kapcsolatok a XV. század végén

Ebből az iratból azt is megtudjuk, hogy vele egy időben egy francia követ is megfordult Mátyásnál. Mátyásnak a francia udvarnál tett diplomáciai lépéseiről, amelynek indító motívuma a renegát Dzsem herceg kiadatásának kieszközlése volt, honi forrásaink meglehetős részletességgel tudósítanak. 1486-ban Sárfalvi Antal járt Franciaországban. Azt követte 1486 végén egy Kristóf nevű francia követ látogatása Mátyásnál, majd 1487 elején a váradi püspök franciaországi útja. Tudomásunk van arról is, hogy ugyanezen évben Filipecz János is megfordult a francia udvarnál. Azt azonban mindeddig nem tudtuk, hogy 1488-ban is járt francia követ Mátyásnál. A török követjelentés ezt a tényt azonban kétségtelenné teszi, — hacsak nem Mátyásnak egy tőle könnyen elképzelhető félrevezető manőveréről van szó.

Hadzsi Zaganosz arról tudósít, hogy az „ügy elvégzése után a király Istol Beligradba (azaz Székesfehérvárra) ment, ahol az elhunyt királyok nyugszanak. A francia követtel ott találkozott. Onnan felkerekedve redzseb hónap 17-én (az 1488-as évre átszámítva június 27én) a király Budinba ment. A francia követet is magával vitte. Ha esedékes lenne a magyar bánoknak Budinban való összejövetel, úgy a francia követnek is maradnia kell addig a gyűlésig, mert azon adnak feleletet neki.”14

A török követ tehát arról tudósít, hogy Mátyás uralkodásának utolsó éveiben, ha kronológiánk helytálló, 1488-ban, francia követet fogadott Székesfehérvárott, és vele tárgyalásait e városban kezdte meg.

Az ismertetett török forrásanyag magyar történeti vonatkozásai kapcsán két dolgot szeretnék még kiemelni. Mindkettő Vük Kulucsegovich ismertetett kémjelentéseihez kapcsolódik.

E kémjelentés nyomán — de a többi irat alapján is — kiderül, hogy a porta a béke időszakában kitűnő kémszolgálatot szervezett meg, amelyet az elkövetkező évek eseményeinek, a magyar—török konfrontáció problémáinak vizsgálatakor is szem előtt kell tartanunk. Az említett irat ugyanakkor érdekes adalékot nyújt a Mátyáskori kancellária történetének kutatásához is.

Néhány évvel ezelőtt N. Radojcic publikációja vetett fényt arra a tényre, hogy a Mátyás által Bajezidhez intézett levelek szerb nyelven íródtak. A leveleket később a szerájban fordították le törökre. N. Radojcic, illetve T. Gökbilgin publikációi nyomán egy esetben birtokunkban is van ugyanazon irat szerb, illetve török változata. Itt kell megemlítenünk ugyanakkor, hogy a fent bemutatott iratcsoportba tartozó egyik levél, amelyet Mátyás intézett Bajezidhez, éppen ezzel az iratpárral áll kapcsolatban, a T. Gökbilgin által valószínű, hogy a szerb eredeti alapján az udvarban több, az udvari politikai munka céljainak megfelelő hosszabb-rövidebb excerptum, illetve fordítás is készülhetett.

Radojcicnek az a feltevése, hogy a magyar kancellárián belül létezett egy szerb részleg is, amely éppen a magyar—török kapcsolatok ügysorozatát bonyolította, megerősítést nyer a kétségtelenül délszláv eredetű Vük Kulucsegovich levele által. Leveléből ugyanis megtudjuk, hogy jómaga kancelláriai szolgálatban állt Mátyásnál. Éppen e szolgálatra való hivatkozással nyugtatta meg a portát, hogy továbbra is megfelelő, friss információt várhatnak tőle.

Szinte bizonyosnak vehetjük, hogy Vük Kulucsegovich, aki minden jel szerint fontos pozícióhoz jutott az udvari kancelláriában, kulcsszerepet játszhatott annak

14. Az irat tényei nehezen egyeztethetők össze Mátyás eddig ismert itineráriumával: (HATH K. : op. cit. 249). Eltérnek ettől az I. A. FESSLER által közölt tények is (op. clt. 427—428). Az valószínűtlennek látszik, hogy iratunk az 1487-es évhez lenne kapcsolható. A kronológiai bizonytalanság kizárólag a francia követre vonatkozó tények egyeztetésekor mutatkozik. Ez engedi meg annak a gondolatnak megkockáztatását, hogy a francia követségnek a török követ előtti való emlegetése Mátyás részéről félrevezetési célzattal történt, s így a tőrök követ információjának nem volt reális alapja.

12