Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 3. Török kor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 15. (Székesfehérvár, 1977)
Gerő Győző: Istolni Beograd építészeti emlékei
Gerő Győző ISTOLNI BELGRAD ÉPÍTÉSZETI EMLÉKEI Két évvel azután, hogy Buda, az ország fővárosa elesett, 1543. szeptember 2-án Székesfehérvár is a törökök birtokába került.1 Ettől kezdve még a város neve is megváltozott; a törökök ugyanis azt Istolni Belgrádnak nevezték.1 2 Az újonnan meghódított városnak nemcsak a közigazgatási és gazdasági struktúráját igyekeztek megváltoztatni — hasonlóvá téve azt ily módon a birodalom többi városaihoz — hanem magának a középkori városképnek is a megváltoztatására törekedtek. Ez a folyamat azonban természetesen jóval lassúbb volt, mint akár a török közigazgatás bevezetése és az elsősorban a mohamedán egyházi intézmények létesítésének volt köszönhető. Valójában ennek eredményeként öltöttek a töröklakta magyar városok — így a középkori Székesfehérvár is —■ már a XVI. század második felének derekán — a nyugati és a keleti kölcsönhatások eredményeként — egy olyan új és sajátos városképet, amelynek egyikében a régi magyar, másikában pedig már inkább az új, muzulmán elemek lettek a dominánsak. (1. kép.) A városkép átformálásában, illetve e sajátos új városkép megteremtésében elsősorban az építkezéseknek, illetve magának az építészetnek volt igen jelentős szerepe. Épp ezért kell a továbbiakban a török város — Istolni Belgrád — török építészeti emlékeivel, illetve maguknak a törököknek itt folytatott építészeti tevékenységével részletesebben foglalkozni, noha épületeik nagy része elpusztult, maradványaik feltárása azonban további újabb eredményekkel gazdagíthatják majd eddigi ismereteinket. Amint az már szinte törvényszerű volt, a többi elfoglalt városokhoz — Budához, Pécshez — hasonlóan itt is elsőként a templomokat, illetve azoknak csak egynémelyikét alakították át mohamedán egyházi célra dzsámivá.3 Az átalakítás — amely gyakran igen rövid idő alatt elkészült — azonban nem terjedt ki az egykori templom architektúrájának egészére, avagy annak lényegesebb részét nemigen érintette, s magát az eredeti — akár román, gótikus vagy éppen renaissance — architektúrát alap-1. E napon foglalták el Szulejmán seregei a külvárosokat, majd három nappal később a vár is elesett, amelynek ostromakor Warkocs György — a vár kapitánya — is hősi halált halt. JUHASZ J. Székesfehérvár eleste és Warkocs György hősi halála 1543-ban. Székesfehérvári Szemle (1954) 4. 1—13.; FITZ J. : Végvári harcok Fejér megyében. (Székesfehérvár 1956) I. K. M. Közleményei. 4—5. A város elfoglalására vonatkozóan lásd még Dzselálzáde Musztafa és Szinán Csausz idevonatkozó leírását THÚRY J. : Török történetírók. II. (Bp. 1896) 252—254 353. 357 és 363. 2. KARÁCSON I.; Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai. (Bp. 1908) 39. Itt Evlia Cselebi Usztülni Belgrádnak nevezi Székesfehérvárt, egyben e név magyarázatát is adja. Istolni Belgrad néven szerepel FEKETE L. : Die Siyaqatschrift. . . (Bp. 1955) I. 177, 244, 280 és 443. továbbá FEKETE L.-KALDY-NAGY GY. : Budai török számadáskönyvek 1550—1580. (Bp. 1962) számos bejegyzésében. 3. THÛRY J. : op. cit. 253—254. 105
