Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 2. Középkor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 14. (Székesfehérvár, 1972)

Bónis György: A székesfehérvári törvénynaptól az "ország szabadságá"-ig

már rendi tudattal hangzott el a szó, és a XV. század derekára létrejött a magyar rendi állam. A semleges kifejezés egyre inkább rendi színezetet öltött. Mátyás alatt megjelent a „közszabadság” szó, mely immár alig el választhatóan kapcsolódott a közjónak és a közügynek fogalmához, s amelynek megsértése a respublica rendjének megzavarása volt, tehát hazaárulásnak számított.9 4

Az Aranybullát és megújításait, amelyeket Jagelló Kázmér alatt bevezettek a lengyel Korona registrumaiba is,95 a törvénycikkek eredeti példányaival együtt a budai „tárnoki házban” hivatalosan megőrizték. A Jagellók alatt az 1504:31. te. a szokásjog összegyűjtésével párhuzamosan ezek összeállítását kívánta. Abból Werbőczy Hármaskönyve, ebből egy rendszeres törvénygyűjtemény (privilegium commune regni) született, mely 1527-ben még megvolt. Talán nem véletlen, hogy az „ország szabadsága”, mely Székesfehérvárról indult, és Budán vált teljessé, I. Ferdinánd udvarában sikkadt el.96

Önkény és szabadság

Kitérőkben gazdag utunk elvezetett a székesfehérvári törvénynaptól az „ország szabadságáig”, amely a bíráskodás, jogalkotás és a szabadságlevelek hármas szálából fonódott össze. Vajon mondhatjuk-e visszatekintve, hogy a középkor, a magyar feudálizmus a szabadság kora volt? Nem fogunk-e úgy járni, mint azok a „bajnokok”, akikről Széchenyi álmodott: éhezve, fázva, szenvedve őriztek egy ódon vasládát, mert „nagy tekintetű, vénnél vénebb Urak, kiken hószín szakái lengett”, erre szólították fel őket. Végül magyar ruhában megjelent nekik „az idők Szelleme”, felnyittatta velük a ládát, s akkor kiderült: a féltve őrzött kincs egy kis kézirat volt csupán, a feudális magyar alkotmány.97 Ne feledjük tehát, hogy az „ország szabadsága” az uralkodó osztály kiváltságát jelentette.

Ám a mélyben tovább élt az ősi szabadság eszméje, azé, amelyet a sok százados jobbágyság sem tudott elfeledtetni. A XVI. században írta Nádasdy Tamásnak egy tiszttartója, hogy a jobbágyok még pénzért sem mennek dolgozni, mert az úr bánásmódja folytán felbátorodtak, és a szentkirályok idejében élvezett szabadsággal akarnak élni.98 Az István királytól származtatott szabadságra nemcsak az Aranybulla bevezető sorai és megújításai hivatkoznak, hanem az 1437-ben felkelő magyar és román parasztok is.99 100 S amikor a rendteremtő Mátyás idejében jobbágyokat fognak el, az országbíró az ország szabadságának mondja, hogy három napon belül bárkit bírája elé kell állítani.10*) Ezzel a nemesi renden túlmutató szabadsággal hamarosan leszámolt a Jagellók kora, s a parasztháború véres megtorlása.

Általában a jog és szabadság legmagasztosabb eszméi dialektikus egységbe olvadnak egy olyan gyakorlattal, amely a legflagránsabb jogsértést is eltűri. Egyrészt az érdekeiben sértett birtokos magát a királyt is eltilthatja a rá nézve hátrányos intézkedéstől — olyan vonása ez jogtörténetünknek, amelyet még senki sem vizsgált meg részletesen — másrészt azt olvassuk, hogy maguk a kúria szakbírái küldik ki beosztott

94. Az adatokat 1. BOOTS GY.: HR. 54a—543.

95. A Metryki Koronne-ba, LtK. 5 (1927) 39.

96. R. KISS I.: Az első magyar közjog. Századok 46 (1914) 291—302, 355—369; BÓNIS GY.: HR. 543—544.

97. A Világ-ból, SZEKFÜ GY.: A mai Széchenyi. (Bp. 1935) 198—199.

98. Nam va Ma ipsis colonis tantam confidentiam dedit, ut dicunt ipsi coloni cum ea libertate uti, qua tempore divorum regum usi fuerunt. KOMORÓCZY GY. nyomán idézi SZABÓ T.: Századok 67 (1933) 210.

99. BÓNIS GY.: HR 501.

100. 1467: neque advertens legem et consuetudinem regni ab antiquo observari solitam in eo, ut si quipiam hominum quacunque ex causa detinetur, extunc tertio die huiusmodi captivationis in causa eiuscïem iudicium amministrari debet . . . DI, 16596.

96