Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 2. Középkor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 14. (Székesfehérvár, 1972)

Bónis György: A székesfehérvári törvénynaptól az "ország szabadságá"-ig

gyenge volt a polgári része, s ezért az alkotott jogszabályokra is túlnyomóan a nemesség nyomta rá bélyegét. Az ország szabadsága a nemesek kiváltságát jelentette.

Mi volt Fehérvár szerepe a törvényhozás kifejlett szakaszában? A rendi gyűlések színhelye már a XIII. század végén a Rákos mezeje lett, de ez nem zárta ki azt, hogy máshová hívják össze őket.75 76 Két nevezetes esztendőben tértek vissza a koronázó városba. Amikor 1386 júliusában a délvidéki lázadók fogságba ejtették Erzsébet és Mária királynőket, kíséretüket pedig felkoncolták, a hatalmat a tanács vette át. Első lépésként összehívta a rendi gyűlést István király oktávájára Fehérvárra, ahol — a decretum szavai szerint — „az országnak a szentkirályoktól és utódaiktól adott szabadsága s kiváltsága szerint az országlakosok a nehéz ügyek megtárgyalására és elrendezésére össze szoktak jönni”. A béke helyreállítása érdekében a résztvevők Szent Istvánnak az oltárra kitett fejereklyéjére esküdtek meg, hogy a közjót még a királyi felségekkel szemben is meg fogják védeni.77 Bár a határozatoknak nem lett gyakorlati foganatjuk, az alkotmányfejlődésben mérföldkőnek számítanak. Egyrészt azt bizonyítják, hogy amikor az állam válságba jutott, az uralkodó osztály visszanyúlt a Fehérvárhoz kapcsolódó, szinte már elfelejtett hagyományhoz; másrészt azt, hogy a királyi hatalom jelképét (a koronát) a nemesség már elválasztotta az államtól (res publica) és ezzel a rendi államelmélet útját egyengette.78

Ugyancsak válságos helyzetben jött össze a diéta 1446 márciusában Székesfehérvárott. A gyűlésen hozott törvényt az oklevelek utalásai alapján legutóbb sikerült azonosítanunk az Országos Levéltárban őrzött Becskÿ családi levéltár egyik töredékével.79 A csonka szöveg a fehérvári diétát a hatalmaskodás elleni harc újabb állomásának, a belső béke helyreállítására tett kétségbeesett kísérletnek tünteti fel. Megyénként két-két nemes volt rá hivatalos, és egyik legtöbb gondja volt a júniusra kitűzött fegyveres országgyűlés megtartásának biztosítása. Mint az 1445-i decretum, ez is elismerte a gyermek V. László királyságát, és az ún. értesítő idézésnek a hagyományosnál gyorsabb útján igyekezett a jogbiztonságot helyreállítani. A törvény megtartására valamennyi jelenlevőt megeskették, sőt a megyei nemességnek is esküt kellett rá tennie gyűlésein. A kormányzóválasztó júniusi országgyűlés, amelynek a márciusi szerves előzménye, az utókor emlékezetében annyira háttérbe szorította a fehérvári decretumot, hogy még példányai is elkallódtak. (Szövegét függelékben közlöm.)

Székesfehérvár utcáinak csöndjét nem verték már fel a külföldi diplomaták vagy a hazai jogkeresők léptei; a politikai harcok is Rákos tágas mezején zajlottak. De ha szabad a két említett példából általánosítani: ez a város volt a magyar libertas regni szentélye, melybe visszatértek, amikor maga István király állama jutott válságba. Az államalapító ereklyéjére letett 1386-i eskü különösen archaikus vonás. Nemrégiben mutatták ki, hogy az alkotott törvény előtti jog, a „régi, jó jog” biztosítéka a varázslat volt, a földöntúli hatalom bosszújának mágikus cselekvésekkel való kihívása az ellen, aki meg merné sérteni.8o önmegátkozó esküt tettek a mi nádori

75. MÁLYUSZ E.: Die Anfänge der Steuerbewilligung durch die Stände in Ungarn. Xlle Congrès International des Sciences Historiques. Etudes présentées à la Commission Int. pour l’Hist. des Assemblées d'Etats XXXI, Wien 1965 (Louvain—Paris 1966) 13—18.

76. PI. 1298: HÓMAN B.—SZEKFÜ GY.: op. cit. I. 622; 1307: uo. II. 49.

77. J. N. KOVACHICH: Notitiae praeliminares ad Syllogen decretorum. (Pesthini 1820) 417—422; HAJNIK I.: Az 1387. évi székesfehérvári ,,országgyűlés” cikkelyei. 'FT 1878, 173—176; KAROLY J.: op. cit. II. 634—637; a helyes keltezésre R. KISS I.: Az 1386. évi országgyűlések. Századok 47 (1913) 721—735.

78. Az eredeti Dl. 52575, kritikai kiadása a Decreta Regni Hungáriáé 1301—1457 kötetében (kézirat, 1968).

79. Egykorú másolat rongyolt papíron, hitelesítés nélkül. Teljes jobb egyharmadrésze elveszett, s a vízszintes felezővonaltól felfelé csak kb. 1/5 része maradt meg. Dl. 652i28 (Becsky cs. lt. 372).

93