Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 2. Középkor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 14. (Székesfehérvár, 1972)
Bónis György: A székesfehérvári törvénynaptól az "ország szabadságá"-ig
amely szerint a bárók és az összes nemesek évente, Fehérvárt összegyűlvén ellenőrzik a nagyurakat, hogyan védték meg a maguk megyéjében az ország jogait, és eszerint megjutalmazzák vagy megbüntetik őket!67 Ki ne látná ezt az igényt az 1298.-i törvény záradékában, amely szerint a király és az országlakosok státusára annyira üdvös határozatok a tisztelendő atyáktól és „egész Magyarország lakosaitól” származtak!68 Modern fogalmaink hatása alatt hajlamosak volnánk elfelejteni, hogy a törvényhozás, amely éppen a XIII. század utolsó tizedeinek nagy újsága, ezeken a gyűléseken továbbra is összefonódik az igazságszolgáltatással, tehát a „megsértett szabadságok” védelmével. 1299-ről pl. feljegyezték, hogy III. András az országa helyzetének javítását célzó országgyűlésen a bárókkal és nemesekkel bírói széket ült.®9 70 Amikor az Anjouk első évtizedeinek ismert szünetelése után a gyűlések szokása 1351-ben újra életre kelt, a nádor és az erre kijelölt nagyurak Székesfehérvárott a rendekkel a panaszok elintézésére és egyúttal az ország ügyeinek megreformálására ültek össze.79 Hadd említsek itt néhány európai párhuzamot. A Bírótükör (Mirror of Justices) című, a hiteles adatokat a fantasztikussal keverő angol jogi munka 1290 körül visszaélésnek bélyegzi azt, ha valaki nem kap igazságot a király vagy a királyné ellen az udvarban; az ők vagy embereik okozta sérelmeket a comesek kell hogy elbírálják a parlamentum-ban. Azt is elitéli, hogy ezeket a parlamenteket nem évenként kétszer tartják meg, és adómegajánlásra, nem közös akarattal történő jogalkotásra használják.71 A sérelmeket orvosló király ez idő tájt már törvényhozó is; Alvarus Pelagius 1330 táján a legislator nevet annak adja, aki rendezi és biztosítja a törvényeket.72' És még ebben az évtizedben olvassuk, hogyan hozza koblenzi törvényeit (1338) a pápaság nagy ellensége, Bajor Lajos. A Kastor-templom előcsarnokában, fején koronával, császári ornátusban ül bírói székén, bírótársai a választófejedelmek, körülállja a többi birodalmi rend. A szabályszerű bírói kérdésre egy-egy választó ítélet formájában felel; a többi rend csak az előzetes tanácskozásban jut szóhoz. Végül a császár nyilvánítja a szabályt örök érvényű törvénnyé, ő hirdeti ki kötelezően minden alattvalójának.73 Az Anjouk alatt a törvényhozás nem szünetelt, de országgyűlés közreműködéséről bizonyosan csak a nagy 1351-i decretumnál beszélhetünk.74 * Mária és Zsigmond idejében azután szinte feltámadt a rendi országgyűlés, és a közel egy százada elhangzott követelésekkel lépett fel. Nincs itt módunk arra, hogy a törvényhozás fejlődését részletesen nyomon kísérjük; a korai XV. század formáinak változatossága a kormányzóság idejének harcaiban kikristályosodott kész formáknak adott helyet. A század derekán jött létre a magyar rendi állam, ekkor szerezte meg a diéta az adómegszavazás jogát.78 Ezóta lett a jogalkotás nem mellőzhető tényezőjévé is. Az itáliai, francia és angol képviseleti intézményekkel szemben a magyar rendi gyűlésnek igen 67. MARCZALI H.: op. cit. 189—190. 68. Un. 1298 : 44. te. M. G. KOVACHICH: Supplementa ad Vestigia comitiorum (Budae 1798) I, 138. 69. ...Andreas rex in congregatione regni sui ... pro sublevamine regni sui celebrata sedens pro tribunali una cum baronibus et regni sui nobilibus quoslibet causidicos iudicaret. Anjouk. Okmt. n. 30. 70. 1352: 1. fent a 32. jegyzetet. 71. R. W. CARLYLE—A. J. CARLYLE: A history of medieval political theory in the West. VI. (Edinburgh—London 1936) 34—36; jellemzése T. F. T. PLUCKNETT: A concise history of the Common Law. 2. ed. (London 1936) 237—238. 72. CH. MCILWAIN: The growth of political thought in the West. From the Greeks to the end of the middle ages (London 1932) 286. 73. H. LIEBERICH: Kaiser Ludwig der Baier als Gesetzgeber ZRG Germ. Abt. 76 (1959) 205 —206. 74. HÛMAN B. felfogásával szemben (op. cit. II. 146, 619) a kortárs congregatio generalis-t említ: Dl. 4194. 92
