Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 2. Középkor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 14. (Székesfehérvár, 1972)
Bónis György: A székesfehérvári törvénynaptól az "ország szabadságá"-ig
(1448—1457).82 Végül alkalmasint a megyéből került a kúriába Bolyári Pál mester személynöki protonotarius is (1514—1520) ,51 52 S3 54 55 A kúriai jogászok, soraikban a fehérváriak vagy Fejér megyeiek is, mindennapos aprómunkájukkal építették fel a feudális szokásjog épületét. Kegyet tartalmazó oklevelek „arengáiból”, elvi bevezetéseiből, és ítéletlevelek indokolásaiból hatvannál több jogelv gyűlt össze. Ezek többnyire az ország szokásjogára (consuetudo), hagyományos jogrendjére (lex), de gyakran szabadságára is hivatkoznak. Ennek a szokásjogi rendszernek a létét a kortársak jól tudták, és az uralkodó osztály féltékenyen őrizte is. A hiteleshelyek a communis iustitia letéteményeseinek vallják magukat.5* Az alig hivatalba lépett Czudar Péter országbíró 1373-ban csak úgy erősíti meg „hirtelen” leváltott elődeinek okleveleit, hogy az addigi eljárást bírótársaival megvizsgálja és a szokásjog szerint valónak találja.56 Lajos király egy királyi vitéz kedvéért úgy rendelkezik, hogy a horvát—dalmát bán ne a horvát, hanem a magyar szokásjogot alkalmazza egy birtokperben; de a horvát bírótársak is egyetértenek abban, hogy a birtokszerzésnek nem jogszerű módja az erőszak, s eszerint ítélnek a magyarokkal együtt.56 Zsigmond egyik oklevele a „nagy király” jellemzői között országa bőségét, békéjét és a „szabadságokban gazdag hazát” sorolja fel.5*7 Végül Mátyás koronázása előtt a rágalmazó német propagandával szemben felvilágosítja a francia királyt, hogy nálunk törvényes eljárás során büntetik meg a bűnösöket, a királyválasztás pedig az ország szabadsága, legteljesebb joga.58 Az évenként tartott székesfehérvári törvénynapból a rendi alkotmány biztosítéka nőtt ki. A kormányzóválasztó 1446-i országgyűlés 15. törvénycikke a bizonyság rá, hogy az ország „rendes bírái” kijavíthatják a királynak a szokásjoggal ellentétes bírói parancsait.59 Országgyűlés és törvény Az István-napi ünnepélyes törvénylátásból azonban — mint régóta tudjuk — más is kisarjadt: a rendi országgyűlés. Kialakulását lépésről lépésre nyomon követhetjük. Az 1222.-i szabályozás szerint a király vagy a nádor és a serviensek tömegei talál51. Életét a 47. jegyzetben Idézett munkámban dolgoztam fel. Kezdő adatai 1411 : Chertehaza-i Péter, kúriai kiküldött, Dl. 13634: 1442: Ch-i Tolnai Péter mester, cancellarie nostre maiestatis notarius, Dl. 67351; 1449: magistro Petro Tolnai de Sary fizettek Hunyadi javára, Zichy Okmt. IX. 206; kormányzói oklevélen: Sary lecta, Dl. 14254; török harcai, atyafisága és birtokainak felsorolása Dl. 65317; 1453: Hunyadi kancellárja, Dl. 14646, 14656; 1454: ua., Dl. 14785, 39295; 1455: ua., Károlyi Okit. TI 303 ; 1457: székesfehérvári custos, Dl. 65908; 1458: Szilágyi Mihály macsói bán oklevelét záradékolja, Dl. 93281; kir. oklevelekben secretarius noster, Hazai okmt. IV. 391, 395; 1459: specialis presentia nostra, Dl. 15336; cancellarius specialis presence regie maiestatis, Dl. 15408, és még számos adat, 1. SZILÁGYI L.; A magyar királyi kancellária szerepe az államkormányzatban 1458—1526, Turul 41 (1930) 45—23, a klny 94—95, 106—108, és 6—13. jegyzet. Az 1464-i reform után visszavonult Fehérvárra, utolsó adata 1483: Dl 94554. 52. Szélső adatai 1437: mester, nádori kiküldött, Dl. 75087, 88487; 1448: nádori privilegiális átíráson Lecta per Hanyk; 1457: ua.. Dl. 15147, 88317; 1458: alias prothonotarius palatinalis, Károlyi Okit. II. 313. 53. Szélső adatai é. n. (1504 után): stili palatinalis notarius, Werbőczy irodájának formuláskönyve (Esztergomi Bibliotheca, kézirattár) 75v; 1509: rang nélkül, Dl. 101881; 1520: Dl. 38055, 58310, 68176, 75989. 54. ECKHART F. : Die glaubwürdigen 0«rte Ungarns im Mittelalter. MIÖG Ergbd. 9 (1914) 532. 55. SÜMEGHY D.: Sopron vármegye levéltárának oklevélgyűjteménye. (Sopron 1928) 74. 56. 1361: Alsószlavóniai okit. 72. 57. 1408: patria plena divitiis libertatum. F. ZIMMERMANN-C. WERNER—G. GÜNDISCH: Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen III. (Hermannstadt 1902) 470. 58. (1464): Dl. 50404 (leveleskönyv) 42. sz. 59. Dl. 13938; M. G. KOVACHICH többhelyütt kiadta. 90
