Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 2. Középkor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 14. (Székesfehérvár, 1972)
Bónis György: A székesfehérvári törvénynaptól az "ország szabadságá"-ig
gátja volt, de ez az anarchia nem egyedüli jellemzője a magyar feudalizmusnak. Centralizáció és decentralizáció az államigazgatási jog műszavai, melyeket a történetírás csak kölcsön vett. önmagában egyik sem jó vagy rossz. Hitler egyik korai intézkedése volt a hagyományos német tartományok centralizálása, különállásuk maradványainak felszámolása, de ezért nem érdemel dicséretet. A XV. században az inka birodalom Dél-Amerika nagy részét tökéletesen központosított módon szervezte meg, a meghódított lakosságot kaszárnyái rendben tartotta féken, nem riadt vissza a tömeges áttelepítéstől sem.6 7 8 Ugyanakkor a renaissance Franciaország a területi egyesítés során megszerzett tartományok kiváltságait elismerve bírósági, igazgatási és pénzügyi tekintetben decentralizált. Nem kétséges, hogy melyikük volt a haladó.7 Engelsnek egy aforizmája szerint a királyság „a rendet képviselte a rendetlenségben”,8 de ez még nem ment fel bennünket a részletkutatástól. Üjabb kutatásaimból pedig egyre inkább kitűnik, hogy az 1950 körüli, aktuális mellékzöngéktől nem mentes Mátyás-kultusz eltúlozta nagy királyunk központosító tevékenységét. így bölcsen tesszük, ha nemcsak a királyi hatalom mellett felsorakozó erőket tekintjük a haladás harcosainak, hanem méltányoljuk a központ túlkapásait korlátozó tényezőket is. Ez a libertas vizsgálatának mélyebb indokolása. Egy kis szemantika A kérdés megfejtése nagymértékben azon múlik, mit értünk „szabadságion. Nem az imént említett sovinizmus, hanem indokolt nemzeti büszkeség az oka annak, hogy a szó óhatatlanul érzelmi rezonanciát kelt bennünk. Hallatára Rákóczi pro libertate vérző kurucainak, a negyvennyolcas szabadságharc honvédéinek, az intervenciósokat visszaverő vöröskatonáknak emléke kel életre. De éppen ez az érzelmi felhang akadályozza tudományos megismerésünket. Próbáljuk meg a szó százféle jelentését hűvös objektivitással feltárni. Du Cange hírneves nagy szótárában például nyoma sincs annak az értelemnek, melyet elsősorban keresnénk. Libertas lehet nála a szabad kerület, a franchise, melynek lakói kiváltságosak, sőt polgárok; a rabszolgaszabadítás oklevele; a védelemért fizetett szolgáltatás; az immunitas és az engedély. A ’római szabadság’ a megyéspüspök hatósága alóli kivétel és csak másodsorban a római polgárok joga.9 10 A Magyar Nyelvtörténeti Szótárban is sok értelmű a XIV. század közepétől ismert magyar szó: lehet általában libertas, de immunitas, engedély, szabadosság, menedékhely, kiváltság és szabad idő is. Korai meggyökerezését származékai mutatják: szabadságos, szabadságtalan, szabadságtalanság, stb.18 Mayer—Maly az ókortól máig terjedő, átfogó vizsgálódásában ugyancsak ilyen jelentéseit említi: biztonság a felsőséggel és a közösség tagjaival szemben; védelem; alanyi jog; függetlenség. E tekintetben nincs különbség a középkori latin libertas és a német Freiheit jelentései között. De talán a legközelebb jut a forrásokhoz az a megfigyelése, hogy a libertas mindenek fölött alanyi jog, az egyes ember jogi helyzete. Ilyen értelemben van a nem szabadoknak is ’szabadságuk’, és a tárgyi jog az egyesek ’szabadságainak’ összessége.1* Ha a libertas elsősorban alanyi jog, akkor a feudális Európában minden közösség 6. K. BIRKET—SMITH : The paths of culture. A general ethnology, transi, by K. FENNOW, (Madison—Milwaukee 1965) 290—291. 7. J. RUSSEL MAJOR: Representative institutions in Renaissance France 1421—1559. (Madison 1969) 3 p. 8. FR. ENGELS: A feudalizmus hanyatlásáról és a burzsoázia felemelkedéséről. A német parasztháború. H. mell. (Bp. 1949) 147. 9. DU CANGE: Glossarium... v. 93. 10. SZARVAS G.:—SIMONYI ZS.: Magyar nyelvtörténeti szótár in. (Bp. 1893) 10—11; BARCZI G. : Magyar szófejtő szótár (Bp. 1941) 278. 84
