Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 2. Középkor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 14. (Székesfehérvár, 1972)
Mándoky K. István: A Hantos-széki kunok
egészen az Irtisig húzódó hatalmas területen élő és uralkodó kun népkonglomerátum, természetesen, nem volt egységes. Történetük is az eurázsiai füves pusztaságok állattenyésztő nomád népeitől ismert módon állandóan újjáalakuló, majd megint széteső, hol óriásira duzzadó-egyesülő, hol meg újra meggyengülő törzsszövetségek egymásutánjából áll. E kun törzsszövetségek nevei is az egyes korokban és a különböző forrásokban más-más alakban maradtak ránk. Belőlük a kunok — illetve bizonyos részük, legalábbis a névadó törzseik — eredetére következtethetünk. A „Kun Pusztaság” (Dast-i Qipcaq) egykori urainak főleg csak a nyugatabbra élő törzseit tarthatjuk tulajdonképpeni kunoknak, akiknek saját maguk használta neve a török—tatár quiv ~ qu ’falb, gelblich, bleich’ szóból származó qun, quman ~ qoman, illetőleg az ezekből tovább képzett qundur, qumandur, qomandur volt. A nyugati források java részében is vagy ezeken a neveken említik őket, amit a bizánci írók komanoi ~ koymanoi a latin források Comani ~ Cumani neve, a magyar kun, a román coman, coman név, továbbá a magyarországi Kuman, Komán, Komony stb. személynevek és a komondor szó, valamint a romániai Coman, Comàndàre$ti stb. személy- és helynevek, illetőleg a bolgár nyelv kuman népneve, a bolgár és szerb területen előforduló Kumanovo nevek bizonyítanak, vagy pedig a szintén ’fakó, világos stb.’ jelentésű örmény xartes, orosz polovec és német Falben nevek.3 De ugyancsak hasonló jelentésű a kunok másik összetevőjének a sari-knak a neve (’sárga, szőke’) is. A kunok neve volt a qipcaq név is, mint az egyik fő komponensük népneve, amely korábban inkább csak keleten volt ismert, a tatárjárás után azonban nyugaton is általánosan használttá vált. Ennek az volt az oka, hogy a kunok qipcaq eredetű törzsei a tatárjárás előtt főleg csak a keletibb részeit lakták a ’Kun Pusztaság’-nak, és onnan csak a nyugatabbra élő qoman-ok, qomandur-ok Magyarországra és a Balkánra költözte után jönnek el, részben azok korábbi szállásaik helyére.4 5 A kunok vándorlását megelőző időkben egyik feltehető komponensük, a qun vagy qiin nép, a Hoangho nagy kanyarjától kelet felé élt. A sárga-újgurokat legyőzve elfoglalták azok országát és népük nagy részét is magukhoz csatolták. Ekkor tűnt fel először a kunok sári neve (Marwazi-nál). A X. század második felében azonban a Pekingtől északnyugatra birodalmat alapított qitay-ok és a szomszédos qay-ok nyugat felé szorították az újonnan egyesült qun-sar'i népet, akik a dzsungáriai kapun keresztül az oguzok és karlukok földjére vonultak. Az oguzok egy részét maguk előtt továbbűzve 102D körül a Szír-Darjától keletre kapcsolatba kerültek harmadik fő összetevőjükkel, a qüpcoq-okkal. A qun, sári és qipcaq egyesülés után tűnik csak fel a forrásokban a quman, qoman név, s ettől kezdve a kunokat mind gyakrabban említik e néven.6 A kunok az 1040-es évek körül nyugatra szorították az úzokat, majd 1055-ben elérték az orosz fejedelemségek déli határát. A harcok azonban csak 1061-ben kezdődtek meg. Vszevolod nagyfejedelmet legyőzve csaknem két évszázadnyi időre meghatározták Kelet-Európa füvespuszta területeinek sorsát, mivel ettől az időtől fogva a kunok az orosz fejedelmeken aratott győzelmeikből, az orosz városok feldúlásából és kifosztásából éltek. 1068-ban legyőzték az ellenük szövetkezett három orosz fejedelmet, 1071-ben pedig már a Kievi Fejedelemség határainál portyáztak. Ekkoriban szállták meg az úzok szálláshelyeit is, ezáltal szabaddá téve az utat a Kárpátok és a Balkán felé. 1078-ban Drinápolyt, 1087-ben pedig Trákiát támadták a bizánci birodalom északi részén letelepített besenyők szövetségében, 1091-ben viszont Alexios 3. J. NÉMETH: Die Volksnamen quman und qún: KCsA. III, 95—109. 4. A magyarországi kunok között is voltak azonban már bizonyos q'ipéaq töredékeik, a kunmadaras! Eszenyi K. (Kopcsog) és a karcagi K. T. Kovács (Kapcsog Tojásos) családok elő-, illetve ragadványnevében alighanem a q'ipcaq népnév rejtezik. 5. CZEGLEDY K.: A kunok eredetéről: MNy. XLV. 43—50. 74
