Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 2. Középkor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 14. (Székesfehérvár, 1972)

Székely György: A székesfehérvári latinok és vallonok a középkori Magyarországon

vásárolta Odorin birtok felét rokonaiktól, Szepesi Heberhardus fiaitól: István, Gaán, Virunch (Wyrunch), Miklós és Richárd kezéből. Itt már egészen vallonos környezetben leljük Myculith-Nicoleth személyét. Ez mérvadó a ’Gallicus’ szó elsődleges vallon jelentésére a középkori Magyarországon.45

A nem piacos, Baranya megyei Gyula faluban vallon jobbágyok éltek. Csak így érthető meg egy 1285. évi egyezkedés, amely egyebek mellett az említett Gyula falusi hat vallon jobbágy (sex Gallici jobagiones) hatalmaskodás során megöletéséről szól. Ezek földesura Óvári Coraldus fia Jakab volt. 1295-ben Óvári Corrardus kibékült egy, a Baranya megyei Bogát falubeli vallon jobbágyával (Rchel Gallicus de Bogach), aki előzőleg megszökött tőle. A név az iraton Rethel, Rechel ’gallicus’ alakban is szerepel. Talán ugyanez szerepel 1295 körüli oklevélen, már mint a pécsi káptalan jobbágya: Rychi Gallicus de Bogad iobagio noster.46 Az átmeneti értelem kettősségével tűnik ki Johannes Latinus filius Gebarth ciuis Peechyensis = Johannes Gallicus, pécsi polgár 1295-ből. Ugyanebben az évben másik oklevélben: Johanni Gallico. Elképzelhető vallonnak a fenti Baranya megyei adatokon túl azért is, hiszen Mezey László a Margit-kanonizációs jegyzőkönyvből is mutatott ki Pécs környékén, Baranya megyében élő liégei személyt. Pécsi vallonokkal magyarázhatjuk talán az afféle névadást, mint az 1375-ben feltűnő ottani polgár nevét: Andreas dictus Brigant,47

A következő előfordulás ismét vallon környezetbe vezet, s a magyarországi vallonok egyházi szervezetével is összefügg: 1319-ben az egri egyházmegyében említik az Ecclesia de villa Gallica-1.48 Ennek a csoportjuknak fontosságát mutatja, hogy nemcsak oklevélbe, de az Ars notarialis formuláskönyvbe (XIV. század közepe) is bekerült a vallonok által (Galicis) Egerben elkövetett, a királyi pénzváltók ellen intézett véres fegyveres támadás eseménye, e vallonok pedig Eger-völgyi faluból valók: Gallicis de eadem valle. Ezekből a falubeliekből vezette le Karácsonyi János az 1493 95-ben említett egri völgyben előforduló Olasz utcát vagy Olaszfalut,49 ami szembetűnő párhuzam a néhány évvel azelőtti székesfehérvári utcanévvel.

A ’Gallicus’ név — az eset tanúsága szerint — magyarországi viszonylatban a külön igazgatást élvező Eger-völgyi telep és egyéb vallon szórványok jelentése maradt. A XIV. század közepéről tudunk kifejezetten az egri völgy ispánjáról, N. f. M. comes vallis agriensis-ről (Márton fia Miklósról?) akinek fennhatósága alatt részben vallo-45. SZENTPÉTERY I.: Az Árpád-házi királyok... op, cit. 1/3, 14«0. sz.; SZENTPETERY I.:—BORSA I.: op. cit. 2518 és 2912. sz. — Vallon neveknek tekinthető esetleg a Bastinus (ha összefügg a Bastianus alakkal), valószínűen a Heberhardus (minden bizonnyal Evrardus lehetett, mer* gyermekei, rokonai sem német nevűek — az Everart egyébként Németalföldön kívül Köln vidékére is jellemző, amely utóbbi név gyakori a liégei papi és iparoskörökben és jelleg' zetes Meuse-menti név, a Goblinus (vö. a Liège-ben előforduló Boble névvel), a Jaan-Gaaa a Myculith-Nicoleth (vö. a Liège-ben a Nicolas-val egyenértékű Colettus alakkal), végül a Ganina. Ld. D. VAN DERVEEGHDE : op. cit. 54, 55, 58, 72, 74, 129, 134, 165, 166. 179, 184, 195, 197, 213, 253; W. FLEISCHER: Die dt. Personennamen, op. cit. 169; M. MORELOWSKI; op. cit. 210.

46. WENZEL G.: Arpádkori Üj Okmánytár. IX. 310. sz.; IPOLYI A—NAGY I.—VÉGHELY D.: op. cit. VII. 196. sz.; GYÖRFFY GY.: Az Árpád-kori... op. cit. 287. — Az oklevelek írásmódjában felemlíthető a Konrád név Coraldus, Corrardus írása: a liégei névanyagban Conrardus alakkal többször is találkozhatunk. D. VAN DERVEEGHDE: op. cit. 206, 210.

47. Az oklevélen kívül: Johannem Latinum.... WENZEL G.: Árpádkori Új Okmánytár XII. 465. sz.; GYÖRFFY GY.: Az Árpádkori... op. cit. 358; „Mariota filia Colini qui fuit de Leodio...”, MEZEY L : Irodalmi anyanyelvűségünk, op. cit. 19, 104; O. L. Dl. 6294.

48. Egri egyházmegyei adat G. FEJÉR: Codex Diplomaticus VHI. 2, 117'., vö. E. DE BORCHGRAVE: op. cit. 27.

49. KOVACHICH: Formulae solennes styli (Pesth 1799) 20; KARÁCSONYI J.: Furmint, 274.; SZAMOTA Z.: Régi magyar... op. cit. 503: E. DE BORCHGRAVE: op. cit. 27; Olazwcza, olazwcza, olazucza: Bakócs-codex vagy Bakócs Tamás egri püspök udvartartási számadókönyve 1493—6 évekről. Közli KANDRA K. Adatok az egri egyházmegye történelméhez. Szerk. Kandra K. II/3 (Eger 1887) 346, 394.

67