Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 2. Középkor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 14. (Székesfehérvár, 1972)
Székely György: A székesfehérvári latinok és vallonok a középkori Magyarországon
tak. Nyilván ezért is ismerjük kevesebbnek a nevét, s nem azért, amint Zolnay állítja, hogy „iparos a latinusok közt kevés, Vagy nem akad”.2i A francia és vallon népesség szerepének súlyát bizonyos diplomatikai sajátosságok Is jelzik. Az egyik XIII. századi, az esztergomi tanács által kiadott oklevélben a pecunia szó helyett payement szót alkalmazták.22 A kérdés további vizsgálatot igényel. Míg Esztergom esetében részletekig menően ismerjük a vallonok szerepét a városi szervezetben, vezetésben, részben a gazdasági életben, addig Székesfehérvár esetében sokkal mostohább a történeti forrásanyag adottsága. Mégsem elégedhetünk meg azzal a lehetőséggel, hogy Esztergom alapján nyert ismereteinket egyszerűen rávetítsük Székesfehérvárra. Ellenkezőleg, minden törekedés és bizonytalan adatot is meg kell p'róbálnuk megvilágítani. És itt felvetődik ismét az a korábban már idézett történeti tézis, hogy a keletre került vallon főpapok környezetével függhettek össze a telepesek. Ilyen szempontból vizsgálnunk kell egy rejtélyes pályafutást, amelyben Székesfehérvár szláv nevének esetleges előfordulása meggondolkoztató, másfelől egyházszervezeti alapon sem zárható ki a tárgyalt személy Székesfehérvárral kapcsolatos tevékenysége, mert a pálya egyik pontja Veszprém volt, az az egyházmegye, amelybe Fehérvár város is beletartozott. A szóbanforgó főpap Franco (Frank) püspök volt, aki nagy szerepet játszott — más lotharingiaiak mellett — Magyarország és Lengyelország egyháztörténetében. Tevékenységével behatóbban Félix Rousseau belga tudós, illetve Váczy Péter professzor foglalkoztak, szemmelláthatóan nem ismerve a másik ország történeti irodalmát. így nem sikerült egyeztetniük az adatok időrendjét, amit a teljesebb adatok alapján itt megkísérlünk. Annyi kétségtelen, hogy ilyen nevű főpap az 1070-es években fejtett ki magyarországi egyházi és állami működést. 1071-ben ugyanis ott leljük Salamon király tanácsadói között, 1075-ben pedig I. Géza méltóságviselői sorában. Minek volt azonban a püspöke, ez 21. F. KNAUZ: op. clt. I. 562. sz., II. 358, 465, sz.; C. L. DEDEK: Mon, Eccl. Strig. III. 202, 301, 569, 663. SZ, ; WENZEL G.: AUO VIH. 144, 172, sz., IX. 87, 147, 295. sz.; SZENTPÉTERY 1,: Krit. j. op. cit. 1/2. 914. sz.; SZENTPÉTERY I—BORSA I.: Krit. jegyz. 2636. sz.; K. SCHÜNEMANN: Die Entstehung... op. cit, 54, 70, 73, 76—78, 82, 95, 97—102, 104—105; KEMÉNY L.: Az esztergomi társaspecsétről. Turul (1907) 88; MEZE Y L.: Irodalmi anyanyelvűségünk kezdetei az Arpád-kor végén (Bp. 1955) 19'—20; Anjoukon okit. IV. 90. sz.; PÖR A.: Háborúság Esztergom város és az esztergomi káptalan közt a vám miatt. Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle 11 (1904) 184; KARÁCSONYI J.: Gyán. Magyar Nyelv (1923) 28; ZOLNAY L.: 1256—1956 . 2, 9, 10, 21; HUSZÁR L.; A budai pénzverés története a középkorban (Bp. 1958) 13—15; ZOLNAY L. : Esztergom. Útikalauz 35, o.; ZOLNAY L.: Az esztergomi... op. cit. 156, 158—166; F. VATTAI E.: op. cit. 40. — A Jakmynus-típusú nevek Magyarországon aligha jelölhettek itáliait. Svájcnak is francia nyelvterületén neveznek így itáliai eredetű pénzembereket. A, SCHULTE: Geschichte des mittelalterlichen Handels und Verkehrs zwischen Westdeutschland und Italien mit Ausschluss von Venedig 1 (Leipzig 1900) 290, 292. — A Németalföldre és Köln vidékére is jellemző Gerardus név előfordul a liègei anyagban. A vallon környezetben ez a névadás kevésbé vezethető vissza a magyarországi szent Gellért tiszteletére, inkább Gérard Brogne-i apát tiszteletére, aki a X. századi kolostorreformmozgalom egyik főalakja, vagy esetleg Gérard Toul-i püspök (X. század) emlékére. Hármuk közül a második kifejezetten vallonföldi szent, de a harmadik Is lotharingiai. A Gianinus névalakot Karácsonyi J. a vallon Gyan név kicsinyítőjének tartotta De az esztergomi Móric fia Gyan = Gihaninus alak Is mutatja, hogy ezek egyenértékű változatok. A liègei névanyagban is a Jehan és a Haninus egyenértékűek. A liègei névanyagban a Ferenc sajátos alakjaiként fordulnak elő (a Frankynus és Frank alakokkal összekapcsolható) Frankeneas, Franco, Frankardus, Frankars, Frankar alakok. A Gylys, Geles névalak az Egyed francia megfelelője, Gilles helyén íródhatott, ezt mutatja a liègei Ghele, a saint-trondi Egidius dictus Gillis névalak. Liègeben a Robinus név a Robertus válfaja, míg a Godinus a Godefrold-é. így ezeket mind a vallonokhoz kapcsolhatjuk. Vö. W. FLEISCHER: Die dt. Personennamen 169; KARÁCSONYI J.: op. clt. 28; D. VAN DERVEEGHDE: op. cit. 65, 77, 165, 166, 195, 230, 232, 233, 241, 259; CSÓKA J. L.: op. cit. 12; M. MORELOWSKI: op. cit. 208. 22. ZOLNAY L.: Az esztergomi... op. cit. 15S. 56
