Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 2. Középkor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 14. (Székesfehérvár, 1972)

Székely György: A székesfehérvári latinok és vallonok a középkori Magyarországon

pelnek 1294-ben, mint curia- és camera-tulajdonosok. Mindkét esetben a curiától, domustól elkülönített camera-fogalom valami gazdasági jellegű építményre utal, boltra vagy áruraktárra. Godynus comes fiainak (Stephanus comes, Rubnus, Frankynus) és egy biztosan azonosítható unokájának (Rubinus fia Jacobus) nevét 1328-ból Ismerjük. Ezt a Frankynust tekintem az 1299-ben esküdti tisztet viselt Francynus (Frankyrius) comesnek. Ö már nem élt 1328-ban. Godinus comes fia Rubinus comes pedig bíró volt 1304-ben, tanácsos 1307-ben Godinus fia Stephanus pedig esküdt 1330, 1332, 1341 évben. Mivel Frankynus egyik testvére Stephanus volt, s a családban a többi nevek is újra felbukkantak, talán e Frankynus fiának vehetjük azt a Frank fia Istvánt is, aki 1341-ben bíró, 1343-ban esküdt, 1347. és 1357. évben bíró rangjában működött Esztergomban. A biztosan Godynus-unoka Jacobus filius Robini pedig esküdt 1343-ban, szerepel 1357-ig. A régi esztergomi vallon patriciátus tagja volt bizonnyal Jaanynus comes (akit 1265-ben említenek), s az ő fia a Csolnokon birtokot vásárolt Balduinus filius Janini comitis, esztergomi polgár 1269-ben. Talán vele azonos az 1294-ben ház- és cam era-tulajdonosként szereplő esztergomi Balduynus. Ez utóbbinak fia lehetett az a Nicolaus filius Balduini (Baldini) comes, aki 1304, 1330, 1331-ben esztergomi esküdt, 1331/1332-ben esztergomi bíró (iudex) volt. Az ő legkevesebb 24 évnyi tanácsi pályafutása is jele a vallon családok vezető hatalmának. Az itáliai eredetűek közül Archinus viszont csak sokára jutott az esztergomi tanácsba. Ezt talán királyi kapcsolatai egyengették: fia Béla neve a királyi keresztapáé. Archinus (Zolnay szerint ez ugyan már fia) 1269-ben esztergomi esküdt, majd bíróságra is emelkedett. Ilyen minőségben ítélkezett a latinnegyed esküdtjeivel együtt 1272. szeptember 28-án birtokügyben Arcynus comes, 1277-ben és 1282-ben pedig esküdt volt. Vidéki birtokot is szerzett. (Zolnay a mai Kenyérmező vidékére lokalizálja). Esztergom esküdtjei között vallon lehetett 1269-ben Ganpunchar (akinek sírkövét vélték felismerni egy esztergomi sírkőtöredékben), 1272-ben, 1299-ben Gyletus. Schünemann németnek minősítette, mi flamandnak tekinthetjük azt az 1272-ben szereplő Kövér János genti kalmárt (Gean pinguis mercator de Ganth; Gan pinguis mercator de Ganti), aki ugyan nem lett esztergomi polgár, de gazdasági érdekei a városhoz kapcsolták, környékén adósság fejében szőlőt szerzett. Mivel ezt nem tartotta meg, továbbálló távolsági kereskedőnek foghatjuk fel. Különösen hosszú ideig volt esztergomi bíró (judex), illetve hosszú időn át, 1277. és 1289. között egymásután is bíróvá választották az esküdtként már 1269-ben ismert Elkynus (Olkynus) comest. 1284-ben az ő vezetése alatt álló tanács foglalatoskodott a városháza építésének feladatával. Vallonnak tekinthetjük. Fiai: Gelethus (Geletus, Gyletus, Gerletus) és mások szőlőbirtokosok Esztergomban. Gelethus 1291-től szerepel, esküdti tisztségre is jutott (1299), ugyanakkor kereskedőnek (mercator) is számít. 1294-ben Colinus és a két Abertinus esztergomi mészárosok (macellarius boum) vallonnak vehetők. Viszont itáliai lehetett az az 1294-ben szereplő Sondinus esztergomi kereskedő, aki Apuliából szállított — a szicíliai király engedélyével — hatalmas szekérkaravánokkal gabonát Magyarországra. Nagy vagyont gyűjtött tündöklése idején a velencei Kövér Tamás: házak és camerák (üzlet, raktár) a Latin-negyed mellékutcáiban, pallacium a piac mellett, pallacium a Kis-Duna mellett, ám el kellett zálogosítania, s visszaváltani nem tudván, át kellett engednie az esztergomi káptalannak. <3 talán nem is volt Esztergom polgára, csak üzleteivel odakötött kereskedelmi partner (dilectus socius et amicus noster specialis). Ezzel a vagyoni bukással a polgári karriernek is vége szakadt. Végeredményben az esztergomi latin negyed vezető, kőház (paiocium)-tulajdonos családjai a XIII. századtól a XIV. századnak mintegy derekáig vallonok. Ezek nem estek ki a hatalomból, a tanács üresedő helyeit rendre egykori tanácsosok, esküdtek fiai kapták, az esküdtek egymás között váltogatták ismételten a bírói tisztséget. Vallon iparos polgártársaik azonban a vezetésbe nem jutot55