Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 2. Középkor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 14. (Székesfehérvár, 1972)

Székely György: A székesfehérvári latinok és vallonok a középkori Magyarországon

tét kamatoztatásával is foglalkozó budai latin kereskedő, Were. Gyűjtőnévnek tartható a latin ’hospes’ IV. Béla győri vámszabályzatában. Gyűjtőnév Esztergom helyrajzában: vicus latinorum; contrata latina regalis; contrata latinorum (több utcányi királyi latin városrész), s a XIII—XIV. században (legalább 1255—1375 között) használt kettős pecsétlőjének latinokra utaló köriratában : az előlapon SIGILLVM LATINORVM CIVITATIS STRIGONIENSIS+, a hátlapon SECRETVM LATINORVM CIVITATIS STRIGONIENSIS+. Ezt a pecsétlőt ma is őrzik a Magyar Nemzeti Múzeumban. Gyűjtőnév a ’latin’ földről újonnan bevándorolt polgárok megjelölése. Egyébként az esztergomi latin városrész lokalizálása bizonytalan. Zolnay is csak esetlegesen helyezi el a mai Széchenyi-tér tájára, a Szent Lőrinc-, Zalka Máté-, Sissay- és Plébánia-utcák által bezárt kisdunamenti félkörbe.18 Érdemes itt megjegyezni, hogy a fogalom gyűjtőnév a neves XIII. századi magyar krónikásnál, az Itáliát, Francia- és Spanyolországot a német birodalomtól megkülönböztető Kézai Simonnál is: qui de terra Latina vel de Alamannia, vel de aliis regionibus descenderunt. (A fogalom megfelel Béla király 1256-os oklevelének, amely a tatárjárás után de terra latina jött esztergomiakról szól.)19

Az esztergomi nevek közt olaszos hangzású, francia és gyakrabban belgiumi eredetre valló egyaránt előfordul. De a’Latinus’ semmiesetre sem jelent csak olaszt. Az 1230 előtt élt esztergomi Laurencius Latinus aranyverő (auri malleator) vallon voltát inkább felesége, Almanda segít meghatározni (akinek atyja Daniel volt): e házasságból Perrin született. Egyébként ez a Lőrinc mester az esztergomi kettőspecsét esetleges készítője gyanánt is felmerült az irodalomban. Az esztergomi polgárrá lett, 1249—82 években szereplő Archinus pénzverő kamaraispán velencei származását (natione venetus) először külön megjelölik, akár Kövér Tamásét (Thomas pinguis, mercator venetensis), akinek fia a Nycolat nevet viselte, míg anyai részről rokonuk a vallonnak vehető Gegmerius volt; amint ezzel találkozunk a budai polgár Paulus Venetus esetében is.20

A Székesfehérvár fejlődése mellé állítható, de sokkal gazdagabb forrásanyaggal rendelkező Esztergom városvezető, kereskedő és iparos elemei között a kifejezetten latinnal jelölt lakosokon kívül egy sereg tipikus neve alapján tartható vallonnak. A régi típusú esztergomi városi patríciusok (comes-ek) is nagyrészt ehhez az etni18.........de Were latino mercatore Budensi...” GÁRDONYI A.: Budapest történetének okleveles

emlékei 1148—1301 I (Bp. 1936) 15. sz — A liégei névanyagban Wéry nevűt találtam nagy számmal. D. VAN DERVEEGHDE: Le Polyptyque de 1280 du Chapitre de la Cathédrale Saint- Lambert à Liège (Bruxelles, 1958) 270; Győrre S. ENDLICHER; Rerum Hungaricarum Monumenta Arpadiana 492; Esztergomra F. KNAUZ; Monumenta Ecclesiae Strigoniensis I, 150. sz. (1201), 432. sz. (1242), H. 465. sz. (1299), K. SCHÜNEMANN: Die Entstehung des Städtewesens in Südosteurope 1 (Breslau u. Oppeln 1929) 67—68, 100, 104 (1284, 1294), ill. F KNAUZ; op. cit. I. 773. sz. (1272); K. SCHÜNEMANN: op. cit. 68, ill. F. KNAUZ: op. cit, II. 465. sz. (1299); K. SCHÜNEMANN; op. cit. 98 (1272); a bevándoroltakra G. FEJÉR; Codex Diplomaticus IV. 2. 375 (1256); a pecsétre WENZEL G.: Arpádkori Ûj Okmánytár VIII. 172. sz.; SZALAY J.—BARon L.: op. cit. H. 413; ZOLNAY L.: 1256—1956 . 9. tábla. Ibid. 5, H, 12. — ZOLNAY L.: Esztergom. Útikalauz (1957) 31—32; uő: Az esztergomi... op. cit. 155; F. VATTAI E.: Az esztergomi latinok kettőspecsétje. Archaeológiai Értesítő (1963) 39—40.

19. SSRH I. 188; AUNER M.; op. cit. 31; ZOLNAY L : Az esztergomi... op. cit. 161; F, KNAUZ: op. cit. I. 574. sz.; K. SCHÜNEMANN: Entstehung... op. cit. 95.

20. Néhai Laurencius Latinus (1230) WENZEL G.: AUO VI. 306. sz.; K SCHÜNEMANN: Entstehung. op. cit. 97, 98, 103; ZOLNAY L.: Az esztergomi... op. cit. 160, 162; F. VATTAI E.: op. cit. 44; Archinus, F. KNAUZ; I. 488. sz. (1249), HORVATH T. A.—HUSZAR L.: Kamaragrófok a középkorban. Numizmatikai Közlöny (1955—58) 22; K. SCHÜNEMANN: op. cit. 97—98; SZENTPÉTERY I.: Az Árpád-házi királyok, op. cit. 1/2 914. sz.; Kövér Tamás, F. KNAUZ; II. 465, sz. (1299), K. SCHÜNEMANN: Entstehung... op. cit. 101, 105. — Paulus Venetus, G. FEJÉR: Codex Diplomaticus VHI. 1. 83. sz. (1304). — Vö. ZOLNAY L.: 1256—1956. 2, 9, i0; ZOLNAY L,; Az esztergomi... op. citi 157, 161,

53