Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 2. Középkor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 14. (Székesfehérvár, 1972)
Györffy György: A székesfehérvári latinok betelepülésének kérdése
szervezése. De magyarázatul szolgál arra is, hogy a bazilika építése miért kapcsolódik a zarándokutat megnyitó bolgár háborúhoz. A Rajnán-túli területről jött zarándokok teremtették meg azt a magyar—latin kapcsolatot, amelynek első gyümölcse I. Endre korában mutatkozik. A vallon bevándorlás kezdetét 1052-re teszik azok a XV. századi krónikaírók, akik az Eger vidéki vallonok 1447,-i és az 1493.-1 liégei látogatását írják le. 1447-ben Liège-ben régi krónikákban néztek utána, hogy világosságot derítsenek a magyarországi vallonok eredetére. Az 1447,-i kutatás eredményeként közölt adat, amely szerint a vallonok Liége-ből 1052-ben, a Waso püspök, VI. Gergely pápa és Henrik császár idejében pusztító éhínség idején vándoroltak ki Magyarországra, kronológiai hibákat tartalmaz, tudniillik Waso püspök 1048-ban, VI. Gergely pedig 1046-ban meghalt. Minthogy a reánk maradt korai liégei krónikák ezt az adatot nem tartalmazzák, a XV. századi híradás értékét és a XI. századi kivándorlás lehetőségét többen kétségbe vonták.9 10 11 A XV. századi adatok mellett azonban korábbi forrás is van, amely XI. századi vallon beköltözésről tudósít. Az 1144-ben összeállított Gesta episcoporum Virdunensium, melynek szerzője egy liégei szerzetes volt, az 1047-i események kapcsán elbeszéli, hogy a Henrik császár ellen lázadó Gottfried marchio és Balduin flandriai gróf felégette Verdun várost, s benne a székesegyházat. „Akkora volt a város és az egyház vesztesége — írja a krónikás, — hogy sok polgár és klerikus máshová költözött e helyről. Hír szerint 24 kanonok az előállt éhségtől hajtva a felégett egyházból Magyarországra költözött és bizonyos, hogy onnan sohasem tértek vissza.”10 Ez az adat talán nem volt ismeretlen a XV. századi krónikások előtt sem. Annyi bizonyos, hogy a XII. század első felében élt krónikás híradásában a kiköltözést illetően nincs okunk kételkedni, mégha a kerek 24-es számot nem is tekinthetjük biztosnak. Alátámaszthatjuk azonban ezt egy egykorú kútfővel is. 1050 körül Anselmus liégei kanonok megírta a trieri és liégei főpapok történetét. Waso püspök 1048-i halálának leírása után ezt írta püspöke nagy híréről : „Dicsőségedről bizonyságot szereztek a magyarok és a spanyolok.”11 Vajon kik vihették Waso püspök hírét Magyarországra mások, mint az odaköltözöttek? Zarándokokról nem lehet szó, mert azok Jeruzsálemig több más országot is bejártak, amelyeket Anselm nem említ. E két adat bizonyítást nyer azzal is, hogy a kiköltözést követő évtizedekben több magyar püspök élén vallon—francia származású főpapok tűnnek fel, akik vissza is látogattak hazájukba.12 Legismertebb Leodvin bihari püspök, aki Endre király megbízásából számba vette a székesfehérvári királyi kincstárat, s haza látogatva, magával vitt és a namuri egyháznak ajándékozott két ereklyét, amelyet István király Ochridából hozott el.13 Valószínűleg lotharingiai volt György kalocsai érsek, aki 1050-ben Toul-ba zarándokolt,14 Franco ’belgrádi’, —talán’gyulafehérvári’— püspök, aki 1055 és 1087 között Liége-be látogatott haza,15 valamint közéjük számítható a latin Vilmos szekszárdi apát, aki Salamon király idejében állt a hercegi monostor élén.16 9. így BARCZI G.: A középkori vallon-magyar érintkezésekhez. Századok 71 (1937) 399—116. melyben a kérdés adatai és irodalma megtalálható. Vö. még SZÉKELY Gy. : Annales... op. Cit. 6 (1964) 5. 10. GOMBOS A. F.: op cit. II. 1395; BOUQUET: Recueil des historiens des Gaules et de la France. XI. (Paris 1767) 250. 11. GCMBOS A. F.: op. cit. I. 298: Experimentum acceperunt gloriae tuae Pannonii et nichilominus Hiberi. 12. VACZY P.: Századok 92 (1958) 268—269. 13. GOMBOS A. F.: op. cit. II. 969; vö. 4. jegyz. 14. GOMBOS A. F.: op. cit. II. 1641; vö. BALOGH A.: Szent István egyházi kapcsolatai. Szent István Emlékkönyv (Bp. 1938) I. 462. 15. GOMBOS A. F.: op. cit. I. 493; vö. KNAUZ FR.: Monumenta ecclesiae Strigoniensis (Strigonii 1874) I. 60. 39
