Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 2. Középkor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 14. (Székesfehérvár, 1972)

Györffy György: A székesfehérvári latinok betelepülésének kérdése

székhelyeket német telepesekkel töltsék meg. Ha Visszaemlékezünk XI. századi történelmünkre, amikor a támadó német császári seregek célpontja Fehérvár volt, és felidézzük a krónikás szavait Péter királyról, amely szerint a várakat német és olasz csatlósokkal rakta meg és Magyarországot német telepesekkel akarta megtölteni,3 nyilvánvalóvá válik az az ellenszenv, amely a XI. század végi Gesta írása idején Magyarországon elsősorban német, másodsorban az itáliai telepesekkel szemben támadt. Királyaink ezért átnyúltak a német területeken, és Rajnán-túli, valamint olasz—flamand területtel kerestek kapcsolatot.

Mikor indult el az a XIII. század elejéig erősen ható vallon—magyar kapcsolat, amely a fehérvári és esztergomi latin polgárváros és több más olasz telep kialakuláséhoz vezetett?

A kapcsolat lehetőségét István király teremtette meg azzal, hogy megnyitotta Magyarországon át a jeruzsálemi zarándokutat.4 A zarándokút megnyitását a bolgár cárság leverése tette lehetővé, amelyben II. Basileios oldalán István király valószínűleg 1018-ban résztvett.5 Az utolsó ellenálló fészek, egyben az utolsó akadály a zarándokúton — Szerém vára — 1018-ban esett el.6 A zarándokút megnyitása tette időszerűvé a királyi székhely áttételét Esztergomból Székesfehérvárra, mely Géza fejedelem óta amúgy is az egyik fő udvarhely volt. A zarándokút ugyanis nemcsak jámbor hívők ösvénye volt, hanem a távolsági kereskedelem ütőere is. A lengyel krónikát író gall névtelen, aki urával, Boleszló lengyel herceggel 1110 táján Székesfehérvárott Szent István sírját is meglátogatta, így ír a zarándokutakról: „a lengyel föld távol esik a zarándokutaktól és csak kevesen, az Oroszországba áruval átmenők ismerik...”7 8 E megjegyzéssel nézetem szerint a Székesfehérváron átvezető zarándokút forgalmát Is a Krakkón átvezető kereskedelmi út fölé helyezte. Hogy a távolsági kereskedelem vámolható útjai milyen mértékben befolyásolták a székhely megválasztását, elég utalni az orosz évkönyvek azon ismert adatára, mely szerint Szvjatoszláv azért tette át székhelyét Kiev-ből a Duna torkolat melletti Perejaslavecbe, mert „oda gyűl össze minden jó: a görögöktől arany, szövetek, bor és különféle gyümölcs, a csehektől is, a magyaroktól ezüst és lovak”.6

Amikor a zarándokút megnyílt, a magyar, cseh és egyéb kereskedők többé nem Esztergomon át csúsztatták le árujukat a Duna deltához, hogy ott bizánci kereskedőkkel összejöjjenek, hanem Fehérváron át, a legrövidebb szárazföldi úton mentek Bizáncba. A koraközépkor uralkodói székhelyeikkel mindig ráültek a távolsági kereskedelem vámolható csomópontjaira: ilyen volt Bizánc, Kiev, Krakkó és Bécs is. Az 1018-ban bekövetkezett székhelyváltás magyarázza meg, hogy miért nem lett Fehérvár érseki vagy püspöki székhely: 1009-ben ugyanis lezárult a Dunántúl egyházi

3. SZENTFÉTERY E. : Scriptores rerum Hungaricarum. (Bp. 1937) I. 323—324.

4. Ld. Rodulphus Glaber (+ 1050): Francorum historia IU. 1: GOMBOS A. F.: Catalogus fontium historiae Hungaricae (Bp. 1938) III. 2064; KIRÁLY I.; Szent Márton magyar király legendája (Bp. 1929) 12; SCHREIBER G.: Gemeinschaften des Mittelalters (Regensburg—Münster 1948) 418; ECKHARDT S.: I. Endre francia zarándokai. Magyar Nyelv 32 (1936) 38—40; SZÉKELY GY.: Annales Universitatis Scientiarum Budapestiensis de Rolando Eötvös nominatae. Sectio Hist. 4 (1962) 65.

5. GYÖRFFY GY. : Zur Geschichte der Eroberung Ochrids durch Basileios II. Actes du xne Congrès International des Études Byzantines (Beograd 1964) II. 149—154.

6. GYÖRFFY GY. : A szávaszentdemeteri görög monostor XII. századi birtokösszeírása, MTA. II. Osztályának Közleményei 2 (1952) 337—338.

7. MALECZYNSKI C.: Monumenta Poloniae Historica. NS. II. Galli Anonymi cronica et gesta ducum sive principum Polonorum (Kraków 1952) 6: ...regio Polonorum ab itineribus peregrinorum est remota, et nisi transeuntibus in Rusiam pro mercimonio paucis nota; ibid. 158: ...Bolezlauus... iter peregrinacionis ad sanctum Egidium (Somogyvár) sanctumque regem Stephanum (Székesfehérvár) occasione colloquii ... summa devotione consumavit. Vö. a Kiadó jegyzetével: ibid.

8. HODINKA A.: Az orosz évkönyvek magyar vonatkozásai (Bp. 1916) 51.

38