Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 2. Középkor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 14. (Székesfehérvár, 1972)
Györffy György: A székesfehérvári latinok betelepülésének kérdése
Györffy György A SZÉKESFEHÉRVÁRI latinok betelepülésének kérdése A városfejlődés egyik igen fontos tényezője a középkorban az idegen iparos és kereskedő népelemek telepítése egy olyan helyre, amelyet földrajzi helyzete és gazdasági-társadalmi viszonyai fejlődésére predestinálnak. A különböző életmódot folytató népelemek együttélése már ősfoglalkozást folytató etnikumok — pl. halászok, vadászok, földművesek, — között is egy bizonyos munkamegosztást teremt, s azáltal, hogy a különféle termelvényekből felesleg támad, árucserét hoz létre. Még jelentősebb a speciális ipart űző és kereskedő népelemek összetelepítése egy olyan helyen, ahol a lakosság főként mezőgazdasági termeléssel foglalkozik és kézművessége kevéssé differenciált. Egy ilyen telepítés mindenképpen fellendíti az árucserét, magasabb szintre emeli a kereskedelmet és elindíthatja a városi fejlődést. Idegenből jött telepesek a középkori városi fejlődés jellemző kísérői. Nyugat- Európában a kora középkorban frízek és szírek, a Karoling-korban ’latinok’, ’frankok’, flandriaiak és zsidók; Kelet-Középeurópában az utóbbiak mellett főként németek, valamint olasznak nevezett vallonok és lombardok; Kelet-Európábán pedig görögök, örmények és izmaeliták, azaz mohamedánok adták az idegen városi telepesek zömét. A telepítés városfejlesztő hatását ázsiai uralkodók is felismerték; a mongol khánok fővárosának, Karakorumnak lüktető gazdasági életét például a szaracén kereskedők és a kínai kézművesek városnegyedei biztosították. Hogy a telepítésből fakadó előnyöket már a X. századi fejedelmeink kihasználták, arra Pestet hozhatjuk fel példának, ahová Taksony vezér izmaelitákat telepített.1 A királyság első két évszázadában a magyarul oíasz-nak, latin nyelvű forrásokban latinus-nak nevezett népelemek voltak a hazai városfejlődés fő serkentői. Az olasz népnévről tudnivaló, hogy ez a magyarban szláv jövevényszó: a vlach szó többes vlasi alakjából ered. A vlah népnév, ugyanúgy mint rokon walsch, vallon, Vallis alakja a középkorban a neolatin népek jelölésére szolgált Dalmáciától Flandriáig.2 Magyarországon a latin telepeseknek a németeket megelőző szerepe két tényezőből magyarázható. Egyrészt a városi fejlődés Észak-Itáliában és Flandriában időben megelőzte a németet, — így Flandriában már a XI. század közepén kialakult iparoskereskedő városról beszélhetünk, — másrészt az I. Konrád császár 1030.-Í hadjáratával meginduló német politikai expanzió nem tette kívánatossá, hogy a magyar L Vö. GYÖRFFY GY.; Les débuts de l’évolution urbaine en Hongrie. Cahiers de civilisation médiévale X e— XII e siècles 12 (1969) 256. 2. Az olasz és a vele rokon oláh szó eredetét és irodalmát Id. KNIEZSA I. : A magyar nyelv szláv jövevényszavai (Bp. 1955) I. 359—360 Bár a vlasi népnévből eredő olasz szavunk a XI—XII. században minden latin nép jelölésére szolgált az 1200 tájától Magyarországra telepített románokat már nem olasz-nak nevezték, hanem a vlah szóból eredő oláh néven. 37
