Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 2. Középkor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 14. (Székesfehérvár, 1972)
Mezey László: Székesfehérvár egyházi intézményei a középkorban
részletesen megírta — a középkor végéig nem járt eredménnyel.47 A plébániák legalább nagy része fölött a fehérvári prépostot illette a joghatóság. Ezt a jurisdictiót azonban nemcsak kívülről támadták, de belülről is, mivel a káptalan vitássá tette azt, hogy a prépost egyedül gyakorolhatja-e a quasiepiscopalis jogait. A prépost és káptalan között egészen a XVI. századig folyt a pör.48 A káptalan a préposttal szemben nem lehetett kedvező helyzetben. Ha a fehérvári kiváltságok alapját ama jogok képezték, melyeket István király juttatott temetkezési monostorának, a belőlük kialakuló aktív exemptio használatában a káptalan csak akkor osztozhatott volna, ha akkor már létezik. A káptalan azonban — a máig élő közfelfogással ellentétben — nem vezetheti vissza eredetét a Boldogasszony egyház királyi alapítójára. A papság közös életét szabályozó chrodegangi és aacheni kanonoki regula lényeges elemei általánosabb érvényű, normatív jelentőségre végül is csak a VII. Gergelyféle reformmozgalmak idején emelkedtek.49 A közös életet élő klérus „capitulum”, káptalan elnevezése pedig csak még lassabban és későbben kezd feltűnni, s mint terminus megszilárdulni.50 51 Pápai bullák címzéseiben csak II. Paschalis (1099—1118) használja először, utána clericis, canonicis ecclesiae N. (csak nagy ritkán capitulo) hangzik az inscriptio. IV. Adorján és III. Sándor ismét sűrűbben emlegetik a káptalant, mely azonban végérvényesen csak III. Ince korában (1198—1216) lesz a pápai kancellária által elfogadott terminus. Ennek a valóságnak teljesen megfelelően, igen pontos terminológiával beszél a legenda még a káptalani kezdeteik idején is loci fra.tres-ről. Mikor pedig István király intézkedéséről szól, csak annyit mond, hogy a király: officia clericorum instituit. Azaz a bazilika klérusában bizonyos tisztségeket létesített. Ezek a tisztségek — officia ecclesiastica — mind a nyugati, mind a keleti egyház gyakorlatában a nagyobb egyházak mellett megvoltak, mint elődei a későbbi dignitasoknak. Ezek a német és magyar káptalanokban nagyjából egyezően: a prépost a klérus elöljárója, a scholasticus, nálunk lector az iskola, a cantor az énekoktatás vezetője, a custos az egyház kincseinek őre. A kanonokok kollégiuma egy külön officialis alatt áll, s ez a dékán. A dignitások birtokosai — mint erre másutt már rámutattam — nem föltétlenül tagjai a kanonoki testületnek, sőt, az általános jog szerint non sunt de gremio capituli-A, hiszen annál régebben, attól függetlenül jöttek létre. A prépost és a három másik officium majd később dignitas birtokosai tehát a kanonoki kollégiumon kívül 'állnak, bár rendszerint az utóbbiból vétettek, vagy maguk kértek egy kanonoki helyet. így aztán de facto, ám egészen az újkorig de jure nem, a dignitások és kanonokok egy testületet kezdtek képezni, mely mint jogi személy a káptalan nevet Viselte. Az így kialakult fehérvári káptalan prelátusa a prépost, akinek pontifieale- Ikiváltságát V. Orbán megerősítette.52 E Capitulum Albensis Ecclesiae társadalmi összetételéről sóikat nem tudunk (mondani. Az bizonyos, hogy a prépostok, kikből rendszerint megyéspüspökök lettek, laz előkelőkből kerültek ki. A XIII. század legelején egy a káptalant szolgáló Móra nevű pap a cantort „vir nobilis”-nak nevezi.53 Ebből és néhány más jelből arra következtethetünk, hogy a káptalan egy része, s talán nagyobb része nemes származású Ivóit. Ugyanez nem mondható az oltáros, a plébániákon és a kórusban szolgáló 47. SEBESTYÉN J.: op. cit. 48. ibid. 474—5. 49. CH. DEREINE: Chanoines, Dictionnaire d’Hist. et Géogr. Ecclés. XU, Paris 1948, 387—896. 50. H. TORQUEBIAU: Chapitre, Diet, de Droit Canon. III, Paris 1942, 531. 51. ibid. 548. 52. THEINER, Mon. Hung. II, 81. 53. Z. FALVY—L. MEZEY: Codex Albensis (Bp. 1963) 24. Fasc. f. 54 V. 29
