Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 2. Középkor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 14. (Székesfehérvár, 1972)
Mezey László: Székesfehérvár egyházi intézményei a középkorban
természetesen mentek végbe ott, minthogy legalább viszonylag, nyugodt működésük biztos záloga is a földtulajdonon alapuló föhatalom képviselőinek, a gráfoknak, centennariusoknak stb. „brachiuma” volt. István és László 'királyok törvényeinek megfelelő helyeit elemezve magam is arra az eredményre jutottam, hogy az első ecclesia baptismalis-pk — keresztelő egyházak — elsősorban a királyi várakban keresendők.6 7 Innét indulhatott 'ki a királyi hatalom képviselőinek segítségével, a megyében másutt újabb keresztelő egyházak és plebs baptismalis-ok létesítése és szervezése, s így lett az ispán mellett működő presbyter, archipresbyter, azaz szlovén jövevényszóval — esperes. Ez a folyamat — láthatjuk — jól beleilleszkedik a hozzánk közeleső és nálunk kezdeményező kereszténységek gyakorlatának most röviden ismertetett összefüggéseibe. Az istvánkori Albensis civitas a 14. század elején egy veszprém-egyházmegyei esperesség névadója.8 E kerület egyházi elöljárója mint archidiaconus 'és a káptalan kanonokja, ekkor már Veszprémben 'tartotta székét. De kétségkívül annak a presbyternek, majd archipresby térnék utóda ő, aki — a fehérvári ispán fegyvereseinek védelme alatt — a vár keresztelő egyházából, a Vár megyéjének egyházi szervezését végezte. Ma már tudjuk, hogy ez az ecclesia baptism alis és titulus azonos amaz egyházzal, mely a mai székesegyház helyén, egykor a fejedelmi udvarban állt.9 Ez lett volna tehát Géza fejedelem politikai-vallási terveinek egyik legelső megvalósulása. Ez az egyház később Szent Péter (Pál) templom néven a királyi város plébánia egjrháiza. Tekintélyes méreteivel, bizonyára díszes berendezéssel, ha nem is érte el a királyt bazilika pompáját, de méltóképpen fejezte ki a Regia Urbs Alba legősibb egyházának időbeli elsőbbségét, történeti rangját. Alba Regia Szt. Péter egyháza tehát ősplébániának mondható. Klérusának vezető presbytere, legalább a XI. század végére, archipresbyter volt anélkül mégis, hogy Fehérvár megyéjének egyházi, parochiális szervezése mindenestől, csak neki lenne tulajdonítható. A nyugati egyházszervezési gyakorlatból vett analógiák minden meggondolás nélkül ez esetben sem alkalmazhatók. A Sárvíz mellékén ugyanis a kereszténység kezdeteire utaló ősi patrociniumokat őrző helyneveket találunk: Sárpentele, Sárszentmihály, Sárszentmiklós és feljebb Iszkaszentgyörgy neve, a bizánci kereszténység különösen tisztelt szentjeinek korai kultuszára utal e város környékén. E patrocinium-együttesben nem alaptalanul tételezhetünk fel tehát bizánci missziós kezdeményezésre utaló emléket.10 11 Ebben az összefüggésben talán a fehérvári fejedelmi udvar ecclesia baptismalisa is bizánci ritusúnak lenne tekinthető, legalább kezdetben. És mintha erre utalna a XVI. századd krónika egy különös szövegromlása. A fejezetben a Szent Péter egyházról mint „ecclesia cathedralis”-ról olvasunk.11 Az elírásra a középkori kéziratos hagyományozásban valahol csak felfigyeltek volna. De korrekciónak nincs nyoma. A krónikaszöveg alapjául szolgáló feljegyzésiek között lehetett egy, melyben a Szt. Péter egyház olyan jelzővel szerepelhetett, mely félreérthető, vagy nem érthető volt. A kö6. W. SCHLESINGER: Kirchengeschichte Sachsens im Mittelalter I (Köln—Graz 1962) 143—146; ettől és az előzőktől eltérő képet mutat a belső frank terület — részben ókeresztény előzményekre támaszkodó egyházszervezése: F. PAULY: Siedlung und Pfarrorgandsation im alten Erzbistum Trier. Das Landkapitel Kyllburg — Bitburg. (Trier 1963). 7. MEZEY L. : Csutmonostor alapítástörténete és első oklevelei (1264—1271). Tanulmányok Budapest múltjából XV. (1963) 9—12. a. ORTVAY R.: Magyarország egyházi földrajza a XIV. században. I (Bp. 1902) 217—219. 9. GYÖRFFY GY.: op. cit. 21; KRALOVANSZKY A.: Székesfehérvár X—XI. századi településtörténeti kérdései. Székesfehérvár évszázadai I (Székesfehérvár 1967) 42 10. GY. MORAVCSIK: The role of the Byzantine Church in Medieval Hungary. Studia Byzantina (Bp. 1967) 326—340 összefüggéseiben, 11. E. Szentpétery: SSRH 467. 22
