Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 2. Középkor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 14. (Székesfehérvár, 1972)
Dobszay László: Középkori zenetörténetünk székesfehérvári vonatkozásai
terque in terra decoravit”6®, s a „sue ecclesie” között elsősorban Fehérvárra kell gondolnunk. Valóban, e szenttéavatások „wurde, wie wir wissen, von einer ansehnlichen hagiographischen und liturgischen Literatur begleitet”.58 Első fokozatban ilyenkor megelégedhettek az ún. commune-énekek alkalmazásával. De rövidesen sor kerülhetett legalábbis az antiphonae majores-nek, az officium proprium legfontosabb részének megalkotására. A Codex Albensis röviddel a szenttéavatás után három, István tiszteletére készült antifonát, s függelékképpen három responsoriumot közöl. A középkori liturgia-történet tanúsága szerint az új szentekről szóló első officiumok keletkezési helyeként a kultuszhelyet, s ami vele összetartozik: a kultusz ápolására különlegesen kötelezett testületet kell számításba vennünk. Úgy véljük, néhány adattal valószínűsíteni is tudjuk, hogy az önállóbb magyar alakításnak emez első és nem is sikerületlen példái valóban fehérvári cantor-nak és succentor-oknak alkotásai. Bármennyire röviden kell is témánkat összefoglalnunk, s bármennyire nem támaszkodhatunk ma még a puszta leíráson túlmenő alaposabb zeneistilisztikai elemzésre, néhány szóval mégis szólnunk kell arról, hogy miféle minták és ideálok vezethették a szerzőt az új antifonák megalkotásában. Ide kell azonban vonnunk augusztus 15-e és szeptember 8-a egyházi ünnepeinek zenei anyagát is, nem csak azért, mert több darabja szintén helyi alakításnak látszik, de azért is, mert tételei több ponton érintkezést sejtetnek a Szent István officiummal. Mindenekelőtt stilárisan: néhány rövid antifona kivételével az antifona-anyag jó része egy olyan típushoz tartozik, amely terjedelmesebb szövegével, himnikusabb, sokszor biblikus ihletésű pátoszával, zeneileg pedig a hagyományos antifonafordulatokat módosító, a kereteket kitágító melodikájával világosan elkülönül a gregorián antifona-repertoriumon belül.6® Szövegük sokhelyt a bizánci liturgiával mutat hasonlóságokat, de annak eldöntésére még nem merünk vállalkozni, kimutatható-e zeneileg is ilyen hatás, s ha igen, akkor nyugat közvetítésével-e, vagy a még erősen ható hazai keleti kereszténység befolyására. Az „Integer ardorem rubus" kezdetű — a Codex Albensisben közvetlenül előtte álló „Solem justitiae” szövegmintáját követő — responsorium magyarországi alakítású, s ma még megfejtetlen neumajelzései nagy hangterjedelmű, s inkább csak a fönt említett dallamcsoportban szokott dramatikusabb hangvételt sejtetnek. Visszatérve a Szent István officiumra, ennek „Sanctissimus rex Stephanus” antifonája a „Quam pulchra es" kezdetű Boldogasszony-napival tart kapcsolatot. Az „Ave beate Stephane” csaknem pontosan követi a „Beata Dei Genitrix” dallamszerkezetét.61 Feltűnő hasonlóságot látunk az „Ave beate Stephane” és az „Ave mundi Domina" antifonák szövegszerkezete között.62 Ügy hisszük, ezeknek az összefüggéseknek legkézenfekvőbb magyarázata az, hogy az első, legelőkelőbb helyüket az egész középkorban megtartó István-antifonák83 a „szent himnuszok énekléséről” esik szó (Bont. IV, 8). István temetése viszont eltért a megszokott módtól, mert előzőleg kénytelenek voltak elvégezni a bazilika felszentelését is (Hartvick, c. 23). A szenttéavatásnál csak egy-egy officiumrészletről hallunk: „...ubi ymr.o laudis prolato gratias...”; „die post assumptionem sanctissimae dei genitricis Mariae quinto... primum missa pro defunctis est celebrata...”, a szenttéavatás előtt „orationibus vacantes, visitationem superne clementie in plebem exspectabant; postea ad deum corda tollentes, ymnorum vocibus resonaverunt sui nomonis...” etc. (SSRH II, 432—440.) 58. Leg. min. c. ult. 50. MF.ZEY L. a Cod. Alb.-kiadás bevezetésében, 17. 60. P. WAGNER: op. cit. 315—318. 61. Cod. Alb. f. 114’, ill. Esztergomi Antiphonale (Radó-index 9.) 62. Cod. Alb. 114 és 113’. 63. A későbbi, rimes officiumokkal ünnepélyesebbé bővített szövegben is ezek az antifonák maradnak az officium saroktételei, méghozzá az egymástól egyébként eltérő esztergomi és kalocsa-fehérvári officiumban egyaránt. Tekintélyét az Érdy-kódexbell fordítás is igazolja. 223 I
