Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 2. Középkor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 14. (Székesfehérvár, 1972)
Nagy Lajos: Székesfehérvár későközépkori topográfiája
első felében épült városfalnak valóban az erősítéséről (új védőművekkel, talán rondellákkal való erősítéséről) volt szó. A XV. században megépült — egyes részleteiben ma is előbukkanó — városfal előtt is kellett lennie valamiféle erődítésnek. Fitz Jenő bizonytalan adatként közli Turóczi szövegét, amely az 1047. évi eseményekkel kapcsolatosan a város tornyairól, bástyáiról, kapuiról beszél.513 Turóczi nyilvánvalóan saját korának, a XV. század második felének az állapotát vetítette vissza a XI. századra. Nem voltak — Fitz szerint — erődítések a tatárjárás idején sem, Fügedi viszont azt állítja, Spalatoi Tamásra hivatkozva, hogy „a Budai külvárost ekkor már falak védték.”5-1 A természetes védelmet nyújtó mocsarak, amelyek három oldalról övezték a várost, nem valószínű, hogy másfajta védelmet szükségtelenné tettek volna. A polgárságnak a budai külvárosból a várba való áttelepítése 1249-ben mindenesetre egy nemcsak természetes, hanem mesterséges védelemmel is ellátott területet tételez fel. Hogy ez a mesterséges védelem milyen volt, földsánc, sövény vagy kőfal, csak régészeti kutatásokkal deríthető fel, mintahogy az is, hogy ez az erődítés mekkora területet zárt körül. Kralovánszky Alán a XV. századi városfalat tekinti „a legkorábbi, tehát a Géza-kori település természetes határának, mivel az, a hosszan elnyúló, szigetszerű kiemelkedés természetes szélével esik egybe”.55 Ez igaz, de önmagában nem bizonyítja azt, hogy az egész terület lakott volt. A telekformák, mint már utaltunk rá, ennek ellentmondanak. De ellentmond ennek az is, hogy a város déli részén, a karmelitáktól délre a XVII. század végén nem találunk olyan városias jellegű települést, telekhálózatot, mint a város egyéb részein. Ha a XIII. században már akkora területet zártak volna körül mint a XV. századi városfallal, elképzelhetetlen, hogy 2-—3 évszázad alatt ne települt volna be. Ehhez hasonló jelenséggel találkozunk Pesten is.56 A XVII. század végi telekkönyvek vizsgálata során bebizonyosodott, hogy kőépületek csaknem kizárólag azon a területen voltak, amelyet a tatárjárás után épített városfal zárt körül. A XV. században épített pesti városfallal a korábbinál jóval nagyobb területet zártak körül: üres területeket (ezen kialakított hatalmas telkeket), az addig a város melletti településeket foglalták egységbe, arra sem lévén tekintettel, hogy az új városfal települést vág ketté. Székesfehérváron is így kerülhetett a káptalan Ingovány falujának északi része a XV. század első felében a városfalon belülre. Itt is nagyobb lett a város területe, de — miként Pesten — itt sem volt már lehetőség és idő városi település kialakulására. A Mátyás király halálát követő zavaros korszak (amelyet Fehérváron 1490-ben a városnak Miksa császár, 1491-ben Báthory István és Kinizsi Pál által ostrommal, körülzárással való elfoglalása vezetett be), majd a török uralom a városnak nemcsak a gazdasági és társadalmi, hanem a topográfiai fejlődését is megakasztotta. Ebben a tanulmányban nem foglalkoztunk Székesfehérvár későközépkori topográfiájának valamennyi kérdésében. Mellőztük azokat, amelyeket — legalábbis bizonyos vonatkozásban — az eddigi kutatás már megoldott, mint például a prépostság, a Szent Péter plébániatemplom, a királyi palota topográfiai kérdései. Ezekről — újabb régészeti kutatások nélkül — nem lehet többet mondani, egyes, az oklevelekben szereplő házak pontos helyhez kötését pedig a rendelkezésünkre álló adatok csekély száma miatt meg sem kísérelhetjük. Nem foglalkoztunk Székesfehérvár külvárosainak, pontosabban a várost körülvevő településeknek a topográfiájával sem. Ez külön tanulmány feladata.* 53. FITZ J.: ibid. 4. 54. FLGEOI E.: Székesfehérvár... op. cit. 39. 55. KRALOVANSZKY A.: op. cit. 36. 5-3. NAGY L.: Pest város... op. cit. * Ezen tanulmány előadásként elhangzott a székesfehérvári Történész Ülésszakon 1968 májusában. 212
