Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 2. Középkor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 14. (Székesfehérvár, 1972)
Gedai István: Székesfehérvár közép- és török-kori pénzleletei
naújvárosból5 6 ismeretes, Mányon7 pedig szórványként fordult elő. Intenzívebb pénzforgalomra utalnak a kincsleletek, amelyek a XI. század második felétől kezdődnek. Székesfehérvár gazdasági jelentőségét bizonyítja, a város két lelete is, egyik Lászlókon, a volt Megyeház utcában találták,8 másik Kálmán-kori, közelebbi lelőhelyére nincs adatunk.9 A XI. századi pénzforgalom jó minőségű magyar pénzét már Kálmán alatt silány aprópénz váltotta fel, aminek igen komoly gazdasági következményei voltak. Külföldi leletekben többé nem fordul elő, tehát nem volt nemzetközi értéke, a belföldi kereskedelem pedig nem rendelkezett jó váltópénzzel, elterjedt tehát a veretlen érc használata, a nagyobb összegnél a pénzt is súlyra mérték. Éremleletek vizsgálatában jelentős helyet foglal el az idegen pénzek értékelése, mert ezek a közvetlen bizonyítékai két terület kapcsolatának. A XI—XII. század magyarországi éremleleteiben elhanyagolható kivétellel csak bizánci pénzek képviselik az idegen pénzt, aranyak és rézpénzek. Utóbbiak inkább utalnak a közvetlen kereskedelmi kapcsolatokra, mert a réz nem alkalmas tezaurálásra. A Balkán felől jövő kereskedelmi út Dunántúlt kevésbé érintette, mégis Fejér megyéből Bot lelőhelyről ismeretes bizánci pénz,10 11 III. Nicephor aranya, Cecén pedig 1160-ból származó bizánci veretet találtak.11 Talán a bizánci rézpénzek elterjedése vezette III. Bélát a magyar pénzverés megindítására, azonban rövid életű volt. De e rövid idő alatti intenzitását számos lelet — főként szórvány — igazolja. Székesfehérvárról három ismeretes, a bazilika ásatásánál,12 egyik iskolánál13 és egy pontosabban meg nem nevezett lelhelyről,14 de a megyéből tudomásunk van Baracsról,15 Cecéről,18 Csabáiból,17 Hantosról,18 Pákozdról19 és Tácról.20 Az említetteken kívül természetesen forogtak a magyar dénárok, apró ezüstpénzek is. A XII. század első feléből származik a híres Richárd-pusztai lelet,21 amelyről sajnos, pontos adataink nincsenek. Az éremanyag 11,900 gramm volt, hozzávetőlegesen 35—40,000 darab. E nagy lelet annyira egyedülálló és esetleges, hogy kérdés, mennyiben tekinthetjük pénzforgalmi bizonyítéknak. Richárd-pusztán kívül Bicskéről22 és Gyúróról2'3 ismerünk két kisebb kincsleletet, amely XII. századi éremekből állt, a székesfehérvári Móri úton pedig egy szórványérmet találtak.24 A megye tehát még e csökkent pénzforgalmú korból is rendelkezik lelettel. A XII—XIII. század fordulója nagy változást hozott a magyar gazdaságtörténetben, amely változást talán semmik sem érzékeltetnek jobban, mint az éremleletek, s mutatják a Dunántúl megnövekedett jelentőségét. Az intenzívebb pénzgazdálkodás, pénzforgalom, s ugyanakkor külkereskedelmünk irányváltozása — Bizánc felől nyugat felé — okai, hogy XIII. századi éremleleteinknek megváltozott nagyságrendje és összetétele. A XIII. század első felének jellegzetes éremlelete Magyarországon a karintiai verdék denáraiból — gyűjtőnevükön friesachi dénár — áll. Ez egyúttal mutatja külkereskedelmünk irányát is. Az éremleletek fő összetevője — mintegy 87 százaléka — Friesach és St. Veit veretei, s jellegzetes kísérői a kölni és angol dénárok, ami azt jelenti, hogy kereskedelmi útvonalunk Ausztriát Karinthia felé megke5. Arch. Ért. 23 (1903) 436 , 39 (1920—1922) 26. 6. IKM 1911/253—1. ltSZ. 7. Num. Közi. XX (1921) 56. 8. Num. Közi. XIII. (1914) 22. — IKM 1912/332—333. ltSZ. 9. Num. Közi. XX (1921) 56, XLI (1942) 24—27. 10. Arch. Ért. IV (1870/71) 134. 11. Fejérmegyei Múzeumok Évi Jelentése (1927) 12. 12. IKM 50.171—1. ltSZ. 13. IKM 1924/149. ltSZ. 14. IKM 1925/400. ltSZ. 15. IKM 65. 6. 1. ltSZ. 16. IKM 1927,348. ltSZ. 17. IKM 1923/169. ltSZ. 18. IKM 65. 23. 1. ltSZ. 19. IKM 1926/397. ltSZ 20. Székesíehervári Szemle (1935) 1—2. SZ. 25—28. 21. Num. Közi. in (1904) 87—91. 22. MNM Éremtára 11/1921. É. T. — Num. Közi. XX. (1921) 55. 23. IKM 1925/398. ltsz. 24. IKM 50. 96. 1. ltsz. 192
