Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 2. Középkor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 14. (Székesfehérvár, 1972)
Berkovits Ilona: A későközépkori könyvkultúra Székesfehérvárott
a nyugtalanabb gótikus levelű indák alkalmazása. Ezenfelül még különös egyéni motívumok jelentkeznek, amelyeket ez időben hiába keresnénk akár az olasz, akár a magyar művészetben. Ezek a gótikus katedrálisokról, a francia kódexekből jól ismert különös drôlerie figurák késői utódai. Alkalmazásuk a budapesti Kálmáncsehi Breviarium kitűnő mesterének teljesen egyéni jellegű művészetére utal. Meg kell említenünk azt is, hogy művészete noha egészében a lombardiai és ferrarai könyvfestészet követése, s ottani iskoláztatásra utal, a finom profilok és gyakran törékeny alakok festése mellett is a lombardiai és a ferrarai kódexfestészettől érdekes eltérésekkel találkozunk; így az azonos motívumok mégis más, talán vaskosabb jellegű alkalmazásával. Ez pedig a budai műhely teljes egészére jellemző. Követi az olasz motívumokat, nem egyszer utánzással, sőt egyes részletek másolásával is; de mégis másra sikerül ez a hasonlóság; az azonos motívumok alkalmazása fennáll, de mérföldes különbségekkel. Bizonyos kvalitáskülönbségek mellett elsősorban a méretek eltolódását figyelhetjük meg, s ez nemcsak az olasz művészettel szemben mutatkozik; nem egyszer a budai műhely egyes termékei között jelentkező kvalitáskülönbségekben is. összefoglalóan: Székesfehérvár késő középkori könyvkultúráját nem valami nagy példányszámmal fennmaradt középkori könyvtár dokumentálja, hanem Kálmáncsehi Domonkos székesfehérvári prépostnak mindössze négy hiteles kódexe. E négy kódexnek tobzódó lapszéldíszítései azonban a magyarországi reneszánsz művészet szempontjaiból szinte egyenértékűek akár egy nagypéldányszámmal rendelkező középkori könyvtár egyes kódexeinek díszeivel. E négy kódex döntően bizonyítja továbbá, hogy noha Székesfehérvár régi művészetében mindezideig sehol semmi nyomát nem találjuk a reneszánsznak, ez sem kerülte el a magyarság e híres és jelentős városát. Ellenkezőleg. Corvin Mátyás udvari művészete Kálmáncsehi Domonkos liturgikus szerkönyveinek kápráztató díszítéseivel közvetítette az új művészeti irányzatokat Székesfehérvárott.* Ilona Berkovits DIE SPÄTMITTELALTERLICHE BÜCHERKULTUR IN STUHLWEISSENBURG (SZÉKESFEHÉRVÁR) (Auszug) Am Ende des Spätmittelalters fallen in der Kunst, so auch in der Buchmalerei, die spätgotischen Stilströmungen mit der Entfaltung der die Ankunft neuer Zelten verkündenden Kunstbestrebungen zusammen. So war es auch in Stuhlweissenburg, obwohl in der ausserordentlich bedeutenden alten Architektur der Stadt — auf Grund unserer bisherigen Kenntnisse, der bisher bekannten Kunstdenkmäler und der seitherigen Ausgrabungsergebnisse — auch zur Zeit des grossen ungarischen Renaissancekönigs, Matthias Corvinus, statt der Ornamentmotive der Renaissance die Stileigenarten der Spätgotik weiterlebten und sich weiterentwickelten. Gleichzeitig bringt aber die grosse Kunstliebe und für die neue Kunst gehegte masslose Begeisterung eines prominenten geistlichen Mäzens mit einem kraftvollen, nicht aber auch dissonanten Akkord die schönsten Elemente der ungarländischen Renaissanceornamentik unter die spätgotischen Stilelemente von Stuhlweissenburg. Dieser hohe Geistliche ist Domonkos Kálmáncsehi, der zur Zeit der 1478 in Stuhlweissenburg gefeierten prachtvollen Vermählung von König Matthias Corvinius und Beatrix schon Stuhlweissenburger Propst war. * Ezen tanulmány előadásként elhangzott a székesfehérvári Történész Ülésszakon 1968 májusában. 189
