Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 2. Középkor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 14. (Székesfehérvár, 1972)

Marosi Ernő: Mátyás király székesfehérvári sírkápolnája

két fontos, Sainte Chapelle-típusú magánkápolna, a csütörtökhelyi és a szepeshelyi. Mátyás székesfehérvári sírkápolnája talán legmonumentálisabb, leggazdagabb magyarországi példája lehetett e típusnak, melynek a fejedelmi magánreprezentációra alkalmas jellege e korban sem ment feledésbe.11

A sírkápolna építkezésein kívül Mátyás korában több építkezéssel kell számolnunk Székesfehérvárott. 1478-as első említése ad terminus ante quem-et Hentel fehérvári polgár temetőbeli kápolnája számára, s az 1486-os évben készen állhatott a Kálmáncsehi Domonkos által a bazilika északi oldalán építtetett Szent Anna kápolna is.11 11 12 Mivel ez az épület a Mátyás-sírkápolnával egy időben épült, s a prépostnak nyilván fontos szerepe volt a királyi alapítású kápolna építésében is, feltételezhető, hogy a Szent Anna kápolnát szorosabb kapcsolatok fűzték a sírkápolna építőihez. Más jelenségek arra utalnak, hogy a források által említett épületeken túl is ki kell bővítenünk a Mátyás-kori építőtevékenység emlékanyagát, a bazilika területén. Ekkor jelentősebb mértékű átalakításra kerülhetett sor, melynek folyamán viszonylag új épületeket vagy épületrészeket is lebontottak. A Mátyás-kápolna ránk maradt alapfalai tele vannak másodlagosan felhasznált kövekkel, annyira, hogy falazásában szinte csak másodlagosan alkalmazott kváderek, illetve köztük törmelékkő-sávok szerepelnek. Az újra felhasznált töredékek közt kis oszloptörzs töredéke, lábazati párkánydarabok találhatók, s különösen jelentős az északkeleti támpillér testében egy kapubéllet-töredék, melynek profilja a XIV. század vége. XV. század eleje körüli keletkezésére utal.

Hasonló következtetéseket vonhatunk le a kőtár három darabból összeállított, úgynevezett „kapubéllet-töredékéből”, amelynek profilozása és részletképzése egyaránt a XV. század végére utal13 (4—5. ábra). Az elnevezés azonban nem lehet helyes, mert a bal oldali szárkő-darabon megtalálható egy vízszintes keresztosztó illesztési felülete is, a kövek tehát egy nagy méretű, vízszintes szemöldökű, kőkeresztes ablakhoz tartoztak. A kőtár leltározatlan kövei közül egy további, negyedik darab14 is segít az ablak kiegészítésében. Ez esetben egy hármas halmon álló kettős keresztes országcímerrel díszített, töredékes, de feltehetőleg azonos profilozású, szemöldök-jellegéből következően azonban nagyobb számú pálcával tagolt töredékről van szó. E töredék alapján azonban nemcsak egy ablakot, hanem mindjárt egy hasonló ablakokkal díszített egész palotahomlokzatot kell elképzelnünk, hiszen a kettős keresztes országcímer egymagában nem állhatott, legvalószínűbben több ablakszemöldökön eloszlott heraldikai sorozat része volt. Mivel pedig ez az ablaktípus nem szokásos templomépületeken, fel kell tételeznünk, hogy a bazilika melléképületeinek emelésével egy időben a prépostsági épületek vagy a feltehetőleg ugyanitt levő királyi palota is jelentős épületrésszel gazdagodtak. Erre utal mindenekelőtt az a tény, hogy a három kőtári darab közül egy a püspöki palota gazdasági udvarában, tehát az egykori prépostság helyén került elő, ezért nem tartozott feltétlenül a Szent Anna kápolna épületéhez. Az imént tárgyalt ablak profilozásával legközelebbi kapcsolatban két homokkő-konzol áll, melyeket sokszoros pálcaműves tagolás jellemez.15 Egyikük egy

11. A Sainte-Chapelle-típus felélesztéséről a III. Frigyes alapította ausztriai emlékeken újabban: WAGNER—RIEGER—RENATE: Architektur. A kremsi Gotik in Österreich kiállítás katalógusában. Krems an der Donau (1967) 352. A Zápolyák építkezéseinek ausztriai vonatkozásairól: BURES J. : Puchspaumove plány pre SpiSsky Stvrtok. Vlastivedny Casopis XXI—1963 . 84.

12. FITZ J. : Adatok Székesfehérvár középkorához. Fehérvár 1. (1955) 67.

13. A kőtár három darabjához: DERCSÉNYI D.: op. cit. 1W1—103. sz. és FITZ J.: A székesfehérvári középkori bazilika. III. kiadás (Székesfehérvár, I960) 87—89. sz.

14. A leltározatlan kövek MOLNÁR VERA szerkesztette kéziratos jegyzéke az István Király Múzeumban: D 2. sz (A kövek jegyzékeire a továbbiakban D, F, illetve M jelekkel hivatkozunk).

15. M: A rész előtt; G. 1. sz.

173