Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 2. Középkor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 14. (Székesfehérvár, 1972)

Kubinyi András: Székesfehérvár középkori oklevéladása és pecsétei

amelyek szerint a velük megpecsételt okleveleket kiállították. A nagypecsétet csak privilegiális oklevelén alkalmazták. Már egy 1406-os oklevélből nyilvánvaló,49 50 hogy ilyen esetben nem csupán a bíró, hanem a teljes tizenkéttagú tanács névsorát felsorolják. Amennyiben a bíró érdekelt fél — mint 1406-ban — neve nem került az intitulatio-ba. (Ez különben Budán is így volt.)60 Akár 1388-ban, 1406-ban is az esküdtek már a civitas, nem pedig a castrum iuratusai. 1446-ban már városrészek szerint különböztetik meg az esküdteket: 8 a castrum-ot, 2—2 pedig a civitas exterior-1, ill. a nova villa-1 képviseli, azonban mind „iuratus civis civitatis Albensis.” Ekkor „memorie commendamus tenore presentium significantes quibus expedit universis” promulgatio vezet a contextus-ba. Van már corroboratio (in cuius rei memoriam-mai kezdődik), amely szerint az oklevél „pendentis et authentici sigilli nostri maioris munimine” volt megerősítve.51 Ez a XV. század közepi rendszer ment tovább azzal az eltéréssel, hogy az intitulatio-ban a castrum esküdtszámának rovására feltűnik a nova civitas esküdte (1471) és az oklevél alján pedig kancelláriai jegyzet olvasható. (Relatio Emerici parvi et Francisci carnificis iuratorum.)52 Városi oklevéladásunkban az ilyen típusú kancelláriai jegyzet ritka, egyedül Budán és utána Pesten rendszeres. A fővárosban 1404-től mutatható ki,53 54 55 és a század huszas éveitől vált általánossá. Általában fassionális okleveleken találjuk meg. Mivel fassio-t nem csupán a teljes tanács, hanem két esküdt előtt is lehetett tenni, utóbbi esetben természetesen ők adták az oklevéladási parancsot a városi kancelláriának, amely nevüket rendesen az oklevél jobb alsó, olykor felső sarkában tüntette fel. Amennyiben a fassio a teljes tanács előtt hangzott el, akkor a „commissio dominorum in consilio” jegyzet került az oklevélre.64 A későbbi fehérvári privilegiális oklevelek az 1471-ben már kialakult rendszert követték.65 Ki kell emelnünk, hogy nem csupán a relatio-s jegyzetek alkalmazása, hanem a fehérvári privilegiálisok egész formularendszere (a tanács felsorolását is ideértve) teljesen, szó szerint megegyezik Buda és Pest hasonló típusú okleveleivel, tehát a város oklevéladására ebben az időben erősen hatott a Főváros. Űgylátszik, hogy ez a hatás a pátenseknél is érvényesült. Akár a Fővárosban, a jelek szerint itt is a pátenseket pecsételték meg az 1388-as kispecséttel, amely a XV. század közepére már középpecsétté lépett elő. Egy 1485-ös oklevélből következtethetünk arra, hogy az ezzel megpecsételt oklevelek intitulatio-ja sem változott 1388 óta: azaz megadja a bíró nevét, utána felsorolás nélkül említi a 12 esküdtet. Csupán rövid corroborafio-juk van, amely a középpecsétre utal.56 57

Missilis-eken, zárt leveleken a XV. sz. közepétől a város egy újabb kisebb pecsétet használt, amely mérete szerint csupán gyűrűspecsétnek tekinthető.67 Sajnos, nem maradt ránk egyetlen ép példánya sem. Még a legépebb a legutolsó, 1541-ből származó lenyomat. Átmérője 20 mm. Stilizálva mutatja a nagypecsét képét, a háromtornyú várat. Köziratából ma már keveset tudunk kiolvasni, csak annyi biztos, hogy az Álba, vagy Albensis szó előfordul benne.58 Mint említettük, kizárólag zárt okleveleken találjuk meg. Ezeknél minden esetben a hátlapon olvasható a címzés. Az intitulatio aláírás formában a szöveg alá került, általában két sor kihagyással és két sorba írva. Az

49. Zsigmond-kori Oklevéltár II/l (Bp. 1956) 4481. sz.

50. KUBINYI A.: Budapest Története 1301—1541. Kézirat.

51. Dl. 42i874.

52. Dl. 17267.

53. IVÁNYI B.: Debrecen és a budai jog. A Debreceni Tisza István Tudományos Társaság I. Osztályának kiadványai. I. 7. sz. (Debrecen 1924) 20—21.

54. L. 50. jegyzet.

55. Dl. 18022, 18023, 18085, 18252 stb.

56. KAROLY J.: Fejér vármegye története II (Székesfejérvár 1898) 621—23.

57. Más városoknál is előfordulnak ilyen kisméretű pecsétek, Bécs egyik pecsétje pl. csupán 17 mm átmérőjű volt. K. LIND: op. eit. XXIX. o.

58. Sopron város It. Acta Oecon. Lad. XXIV. et Y. fase. I nr. 18.

162