Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 2. Középkor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 14. (Székesfehérvár, 1972)
Koller, Heinrich: A székesfehérvári királyi trónus kérdése
említsek.69 Mindezen ország azon kísérlete, hogy a maguk eredetét ugyanarra vezessék vissza, igen intenzív kölcsönhatást valószínűsít. Ily módon a magyar kutatóknak nem szabad e kérdés felett átsiklani és foglalkozniuk kell azzal a kérdéssel, hogy közvetlenül a magyar honfoglalás előtt milyen állapotok, illetve viszonyok voltak Karantániáhan, valamint Pannóniában. A fentiekben összeállítottuk mindazt, amit jelenleg erről a rövid életű ’Karantán királyság’-ról ki lehetett deríteni. Azt láttuk, hogy ennek a „regnum”-nais, is volt központja, amelyet szabadban álló trónszék jellemzett. Ezen eredmény után a legrégibb magyar királyok felavatásának kérdését kell megvizsgálnunk, bár erről kevés adat ismeretes. Aránylag újabb keletű adat szerint Szt. Istvánt Esztergomban koronázták volna meg.70 Szt. István Kisebb Legendájának megbízható fogalmazása szerint, Székesfehérvárnak a legjelentékenyebb helynek kellett lennie uralkodási időszakában.71 Ez lenne az első utalás arra, hogy Magyarország megszervezése olyan volt, mint a Karoling-birodalomé, mert bizonyosan Székesfehérvárott volt a király trónszéke. Valamivel többet kellene tudnunk a magyar király-beiktatás lefolyásáról, mint amennyit jelenleg tudunk. Jelen esetben céltalan lenne mindaddig messzemenően kérdéseket felvetni, amíg az összes forrás nincsen elegendőképpen feldolgozva és amíg a bajor és osztrák kutatás nem oldotta meg a saját problematikáját.72 Ennek ellenére, már most is tudunk egy történeti adatot értékesíteni. IV. Béla egy 1254-ben kelt, bár mindenképpen hamis oklevelében fordul elő, hogy Székesfehérvárott őrzik a királyi trónt és koronát: „salium regni et corona conservatur”.73 A trón itt is a korona előtt van megemlítve, úgyhogy azt sejthetjük, hogy Magyarországon is mint szimbólum a trónszék volt nagyon fontos, sőt talán magasabbra értékelték mint a koronát. A trónszéket később a templomban őrizték. De lehetséges, hogy akkor szállították a királyi bazilikába, amikor 1083-ban Szt. István sírját felnyitották és tetemét felemelték7*. A későbbi felállítás nem sokat mond. Esetünkben lényeges lenne, ha megtudhatnánk a sír és a trónszék eredeti helyét. A Vita egyszerű, földbe ásott sírról szól: amit tapasztalataink alapján a magunk részéről a templom mellett sejtünk.75 Az eddig ismert párhuzamok alapján Szt. István első temetkezési helyét vagy a templom nyugati homlokzata mellett, vagy előtt kell keresni, de tudomásom szerint ott eddig még nem ástak. A megválaszolására váró kérdés miatt minden további megfontolástól távol kell tartanunk magunkat. Ennek ellenére, bár nem sokat nyom a latba, — még néhány adatot 69. OTTONIS EPISCOPI FRISINGENSIS: Chronica sive Historia de duabus civitatibus. MGSS in us. sehol. 45 , 275 és 298. Ezzel szemben a később szerzett Gesta-ban (MGSS in us. sehol. 45, 39, 51, 72, 92, 137) a „Pannonia” elnevezés már csak Magyarországra vonatkozott. 70. BARTONIEK E.: A magyar királlyáavatáshoz. Századok 57,58 (1923/24) 247 skk.; HORVATH J.: Székesfehérvár korai történetének néhány kérdése az írásos források alapján. Székesfehérvár évszázadai op. cit. 101 skk. 71) Stephani regis Ungariae vita minor. MGSS 11, 227; A hagyományozás kérdéséhez DEÊR, J.: Entstehung... op. cit.; HORVATH J.: op. cit. 109. 72. A történeti forrásokkal kapcsolatos kutatási állapot még mindig nem kielégítő. V. ö. MANITIUS, M.; Geschichte der lateinischen Literatur des Mittelalters. In: MÜLLER, I.: Handbuch der Altertumswissenschaft 9/2 3 (1931) 575 skk.; MACARTNEY, C. A.: The medieval Hungarian Historians (1953) 161. Az előmunkálatok elégtelenségéről lásd a 42. jegyzetet. Még Lhotsky is képes volt elkerülni saját munkaterületének ezen témáját, jóllehet, a kéziratos hagyomány az osztrák történetírás jelentőségét mutatja. A kérdéskomplexust igen kimerítően tárgyalja Lhotsky, de csak azokra a személyiségekre korlátozva, amelyek a mai Ausztria területére nézve fontosak. 73. SZENTPÉTERY, E.: Regesta reg. stirp. Arpadianae 1 (1923) n. 1012.; V. ö.: DEER, J.; Heilige Krone... op. cit. 193. 74. BONIS, GY.; op. cit. 53. 75. MGSS 11, 229 és 240, Az értesítések főleg a szokásos típosokat tartalmazzák, és ezért alig értékesíthetők. 15
