Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 2. Középkor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 14. (Székesfehérvár, 1972)

Kubinyi András: Székesfehérvár középkori oklevéladása és pecsétei

azonban a felemelkedő ágról lehajtó kötél. A két szerkezetnek az elhelyezése emeli a pecsét művészeti értékét, kitölti a különben bántóan üres pecsétmezőt. Sajnos, nehéz megállapítani, hogy mik lehettek ezek a ’gémeskutak’. Legvalószínűbb, hogy valami hajítószerkezetet akartak ábrázolni, de nem vethetjük el azt a feltevést sem. hogy emelődaruk voltak. Utóbbi esetben azt akarta velük a vésnök kifejezni, hogy a pecséten ábrázolt vár még épülőben van. Ez bizonyíték lehetne a pecsét tatárjárás előtti vésésére, hiszen akkor Fehérvár falainak már állnia kellett, mert a tatárok nem foglalták el.9

2. ábra. Székesfehérvár város nagypecsétje. 1478-as lenyomat (Dl. 18 022).

(Molnár János felvétele)

Abb. 2. Das grosse Siegel der Stadt Stuhlweissenburg. Abdruck von einer Urkunde aus 1478. (Dl. 18 022). (Aufnahme von J. Molnár)

A pecsétkép az ún. topografikus pecsétábrázolások típusába tartozik, amely Európa-szerte igen elterjedt, különösen a városok körében. A szimmetrikus formájú, sematikus várábrázolások, mint Fehérváré is, általában nem egy bizonyos valódi várat, várost akartak bemutatni, és így nem kísérelhetjük meg a pecsét alapján a régi Fehérvár, annak tornyai és kapui rekonstrukcióját. Minden jel szerint ez a hazánkban is elterjedt típus nem valamely külföldi város pecsétjének, hanem a hasonló ábrázolású korabeli pénzek hatását mutatja.10 11 Sajnálatos módon a várábrázolásos pecsétkép minden időben előfordult, és így nem korjelző.

A keletkezésnél terminus post quem-ként a XII. század közepét kell felvennünk, ez előtt ugyanis a városok Európa-szerte nem használtak pecséteket.11 Eleinte csak

9. V. ö. KUBINYI A.: Buda város pecséthasználatár.ak kialakulása TBM 14 (1961) 119.

10. A típus elterjedésére és eredetére 1. KUBINYI A.; op. cit. 114—18.

11. Az első olasz városi pecsét: 1148 (G. C. BASCAPÉ: I sigilli dei comuni italiani nel medio evő e nell’ etá moderna. Studi di paleográfia, diplomatics, storia e araldica in onore di Cesare Manaresi (Milano 1953) 66); német: 1149 (G. A. SEŸ1.EK: Geschichte der Siegel (Leipzig é. n.) 302); francia: xn. sz. vége, de formájuk alapján lehetnek valamivel, nem sokkal korábbiak, (A. GIRY: Manuel de diplomatique (Paris, 1894) 648); spanyol királyságok területén: 1189 (Leon királyságban: J. GONZALEZ: Los sellos concejiles de Espana en la edad media (Madrid 1945) 43). A környező országokban még később kezdődött a városi pecséthasználat; mind Ausztriában (v. ö, K. LIND: Blätter für ältere Sphragistik (Wien 1878) 14. tábla), mind pedig Lengyelországban csak a XIII. században (M. GUMOWSKI—M. HAISIG— S. MUCUCKI: Síragistyka (Warszawa 1960) 235. skk.). Stájerországban az első városi pecsétet 1260-ból ismerjük. (R. WELL: Beiträge zur Geschichte der steirischen Privaturkunde (Graz und Wien 1911) 95).

153