Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 2. Középkor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 14. (Székesfehérvár, 1972)
Kubinyi András: Székesfehérvár középkori oklevéladása és pecsétei
Kubinyi András SZÉKESFEHÉRVÁR KÖZÉPKORI OKLEVÉLADÁSA ÉS PECSÉTÉI Székesfehérvár városi tanácsának középkori oklevéladó működését, pecsáthasználatát feldolgozni túlzásnak tűnhet fel a forrásanyag ismerője előtt, hiszen még két tucatra sem tehető az eredetiben és másolatban fennmaradt fehérvári oklevelek száma. Ügy véljük azonban, hogy párhuzamok felhasználásával mégis megnyugtató eredményeket érhetünk el, annál is inkább, mert a középkori okleveleket formulák felhasználásával készítették. A munka elvégzésére viszont szükség van, mert a diplomatikai vizsgálat más vonatkozásban kiindulópontul szolgálhat további kutatások számára, hiszen a városi tanács írásbeli tevékenysége igazgatási rendszerének tükörképét nyújtja, a pecsét pedig a feudalizmus korában a tulajdonos akaratának jelképezője volt.1 Alábbi fejtegetéseink között lesznek hipotetikus értékűek, nem teljesen bizonyítható, csak párhuzamokkal alátámasztott feltevések is, amelyek remélhetően termékenyítőén fognak hatni a további kutatásokra. A város oklevéladásának kezdetei A fehérvári polgárok első oklevelét csak tartalmi kivonatból ismerjük. Közösen adták ki és pecsételték (!) a helyi káptalannal és prépostjával 1249. november 28-án.1 2 A kivonat XV. századi oklevélbe ágyazva maradt fenn, és önmagában nem nyújthat — kivonat jellege és annak kora miatt — kiindulópontot további kutatásokhoz. A város első eredetiben fennmaradt általunk ismert oklevele későbbi, 1270. március 16-án kelt.3 Intitulatioval kezdődik: „Nos comes Egidius iudex castri Albensis et duodecim iurati ac universi cives castri eiusdem” — azaz a fehérvári vár bírája, esküdtjei és polgárai adták ki. Ez az intitulatio azonban látszólag ellentmond az oklevélre függesztett pecsét feliratának: S’LATINORVM-CIVIVM • ALBENSIVM (1. kép). Mivel pedig a pecsétek feliratai „általában a pecsét tulajdonosának nevét és címét adják meg”4 ez az ellentmondás lehetőséget ad további következtetésekre. Felirata alapján a pecsét még abban a korban keletkezhetett, amikor a latinok még nem töltötték be a Vár bírája és esküdtjei tisztét, tehát feltétlenül meg kellett előznie a Budai külvárosból a Várba telepítésüket, azaz a század 40-es éveinek végét.5 Ezt alátámasztja az is, hogy az átköltözéssel kapcsolatban kiadott 1249-es, előbb idézett oklevél pecséttel volt ellátva, és ez csak a ’latin’ pecsét lehetett. A felirat alapján következtethetünk továbbá arra, hogy a pecsét eredetileg egy etnikai közösség, a latinok szervezetének működése során elkészült írások megerősítését szolgálta, míg a század második felében már nem csupán a latinok, hanem valamennyi polgár (1249), 1. V. ö. KUMOROVITZ L. B. : Az authentikus pscsét. Turul 50 (1936) 45. 2. SZENTPËTERY I.: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke, I (Bp. 1923) 919. sz. 3. Magyar Országos Levéltár Mohács e. gy. (továbbiakban: Dl.) 63130. 4. W. EWALD: Siegelkunde (München und Berlin, 1914) 221. 5. FÜGEDI E.: Székesfehérvár középkori alaprajza és a polgárság kezdetei Magyarországon. Településtudományi Közlemények 20 (1967) 39—10. 151
