Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 2. Középkor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 14. (Székesfehérvár, 1972)
Huszár Lajos: Anjou-kori pénzverés Székesfehérvárott
kb. egy évszázaddal későbbi beszámolója a királyi tanácsban bekövetkezett változásokról IV. Béla király idejében. Rogerius a „Siralmas Ének” 4. fejezetében IV. Béla király és a magyarok közötti „gyűlölködés” második okaként elmondja, hogy II. András királynak a halála (1235) után: „(IV. Béla) király az ország főembereivel és nemeseivel Alba Regia (Székesfehérvár) városába jött és itt, miután az esztergomi érsek keze által — amiként szokás — a királyi koronával megkoronáztatott, bárói közül egyeseket, akik vele szemben atyjához csatlakoztak, száműzetésbe kényszerített, másokat, akiket tudott, börtönbe vetett, és a főemberek közül egyet, Dénes palatínust, megfosztotta szeme világától. Ugyanitt bizonyos határozatokat hirdetett ki, hogy ti. a gonosz alattvalóktól, kik nagy számban voltak, az ország tisztittassék meg, és hogy a báróknak önkényes vakmerőségét visszaszorítsa, elrendelte, hogy — főemberei, az érsekek és püspökök kivételével — ha valaki a bárók közül az ő jelenlétében valamiféle széken ülni merészelne, az kellő büntetéssel bűnhődjék. Ugyanakkor ezeknek a székeit, amelyeket ott talált, elégettette.”'1 Mindezek az intézkedések IV. Béla király részéről félreérthetetlenül a királyi tekintély helyreállítását, a feudális állam széttagolódása következtében meggyengült királyi hatalom megerősítését célozták a külsőségekben, formaságokban is, a király párthíveinek nyilvánvaló támogatásával. IV. Béla fenti intézkedését összehasonlítva Freisingeni Ottónak a II. Géza-kori állapotokat leíró beszámolójával, azt a látszólag paradox tételt kaphatjuk, hogy amennyiben a királyi hatalom gazdasági bázisa szilárd és erős, annyiban a király megengedhet uralkodásának külső megnyilvánulásaiban bizonyos familiáris vonást, de a külső forma is fontossá válik a király és nemesei, főemberei érintkezésében, mihelyt a hatalomnak ingatag a gazdasági-társadalmi bázisa, alapja. Ezen általános tanulságok levonása mellett azonban talán némi speciális, és éppen a török népek felé mutató vonást jelenthet a királyi tanácsnak az a speciálisan familiáris formája, ami annyira csodálatba ejtette a német püspököt: Ti. az, hogy a tanácsba menő főemberek magukkal viszik, vagy maguk után vitetik a székeket. Ez valóban nem mindennapi szokás és európai népektől aligha vehették át a magyarok a XI—XII. században mivel ezek a népek ebben a korban már — a fentebb elmondottak értelmében — többé-kevésbé a társadalmi-politikai fejlődés magasabb fokán állhatták. Érdekes azonban, hogy a kipcsakok lakta területen még a XIV. század közepén is élő szokásként találjuk ezt a szokást éppen a fejedelmi udvarokban. Az erről szóló beszámoló Ibn Battuta XIV. századi híres arab utazó „Zarándokútjáról és vándorlásairól” szóló, 1964-ben Boga István és Prileszky Csilla fordításában, Germanus Gyula bevezetésével és jegyzeteivel magyarul is megjelent művében található.6 7 8 A Marokkóban 1304-ben született Ibn Battuta, jogi tanulmányainak végeztével, 21 éves korában 1325-ben útra kelt, „hogy elvégezze a minden mohamedán számára kötelező mekkai zarándoklatot”, — mondja róla Germanus Gyula. „Végigvándorolt Észak-Afrikán, Egyiptomon, Palestina, Szíria, Irak érintésével, a sivatagon átkelve 6. Másként értelmezi ezt DEÉR J.: Pogány magyarság — keresztény magyarság (Bp. 1938) 124. lapon a felfogásbeli, szemléleti különbözőségen kívül („karizmatikus királyság”), részben nyilván abból következően is, hogy Freisingeni Ottó fenti jellemzéséből csak a királyi hatalom despotikusnak tűnő vonásait emeli ki. Ezzel szemben v. ö. MOLNÁR E.: A magyar társadalom története az őskortól az Arpádkorig (Bp. 1949) l 306. skk. lapjain elmondottakat. 7. Rogerü Carmen Miserabile, ed. L. JUHÁSZ c. 4. (Scriptores Rer. Hung. ed. E. SZENTPÉTERY (Bp. 1938) II. 555. 8. IBN BATTUTA zarándokúba és vándorlásai. Válogatta BOGA ISTVÁN, fordította BOGA ISTVÁN és PRILESZKY CSILLA: a bevezetést és a jegyzeteket írta GERMANUS GY. (Bp. 1964). 125
