Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 2. Középkor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 14. (Székesfehérvár, 1972)

Kovács Éva: A középkori magyar királyság jelvényeinek kérdése

virtus sigilli, tehát a „korona és a kereszt legyen a pecsét ereje”. A karika jelentése főleg az ún. hetoimasia ábrázolások kapcsán egyértelműen a corona spinae, a töviskorona egyszerűsített ábrázolása volt. Félreérthetetlen a töviskorona ábrázolása III. Endre kettős pecsétjének egyik változatán (Esztergom, P. L., J. 10.), ahol a hátoldal címerében a karikát tövisekkel ábrázolták.36 37 Csak kettőskereszten találunk ilyen karikát, néha magában, néha a szenvedés egyéb eszközeivel együtt, mely összefüggés ismét világosan amellett szól, hogy a címer kettőskeresztjében a Vera Crux-ra való utalást lássunk. A töviskorona tisztelete is hasonlóan alakult a szent keresztéhez és jelvény szerepet is kapott a francia királyok birtokában. Szent Lajos király szerezte meg és építette tiszteletére a Sainte Chapelle-t, ahol az ereklye alatt, mintegy Krisztus koronájával koronázottan, Krisztustól nyert hatalmukban szoktak volt ülni a ’legkeresztényibb’ francia királyok.38 (1. ábra)

A magyar pecsét ’virtusát’ sem a korona és kereszt elvont jele biztosította, hanem az ereklyék, amelynek praesentia-ja oly nagy szerepet játszott a középkori gondolkodásban, abban a gondolkodásmódban, ahol a vallásos és politikai gondolat nagy

1. ábra. Töviskoszorú ábrázolása III. Endre egyik pecsétjén.

Die Darstellung der Dornkrone auf einem Siegel von Endre III. (1290—1301)

36. GYŐR FF Y GY.: op. cit. 44.

37. A Hetoimasia és a zsinat ábrázolások összefüggéséről 1. T. BOGYAY: Zur Geschichte der Hetiomasie. Akten des XI. Internationalen Byzantinisten-Kongress 1958 (München 1960) 53—60.

38. J. HOSTER: Der Dom zu Köln (Köln 1964) 14.

109