Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. I. Az államalapítás kora - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 13. (Székesfehérvár, 1967)

Kralovánszky Alán: Székesfehérvár kialakulása a régészeti adatok alapján

5. ábra. Fejér megye honfoglaláskori lelőhelyei.

Fehérvár viszonylatában ez azt jelenti, hogy a X. században csak a várostól délre haladó K—NY-i tengelyű Kiev—Buda—Itáliai út közvetlen közelében ismerünk lelőhelyeket (Táci úti repülőtér, Bikasziget, Demkóhegy), illetve ezen nyugat—keleti tengelyű utat a várostól délre metsző É—D-i irányú Bécs—Győr—Dunaföldvár— Belgrádi úton lévő Sóstói-vízművek—Sárkeresztúri úti. E temetőkbe temetkeztek azok, akik a katonai hatalom érdekében fegyveresen éltek és pogány módon haltak.

Tovább menve, a második csoportba sorolt temető azt árulja el — miként arról később szó lesz —, hogy a Belvárosban a X. század 2. felében, utolsó harmadában megjelenik egy keresztény és pogány jellegű közösség.

Áttérve a harmadik csoportba sorolt temetőrészek vizsgálatára, azt látjuk, hogy az e csoportba sorolt temetkezések két közös tulajdonsággal rendelkeznek. Az egyik az, hogy a 970-es években feltűnő leletanyaggal (S-végű karika, lunula, illetve más ékszeranyag) és ritussal rendelkeznek,41 valamint hogy ezen anyagot szolgáltató temetőrészek a középkorban meglévő és okleveles adatokból is ismert útvonalak mellett ülnek.42 A szárazréti és a Rácz utcai a Veszprémbe vezető úton; a Móri úti

41. V. ö. SZŐKE B.: A honfoglaló és kora-Arpád-kori magyarság régészeti emlékei. Régészeti Tanulmányok 1(H962).

42. GLASER L.; Dunántúl középkori úthálózata. Századok 63—64 (1929—30) 133—167; 257—285; FÜGEDI E.: op.cit.

14