Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. I. Az államalapítás kora - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 13. (Székesfehérvár, 1967)
Fügedi Erik: Székesfehérvár korai története a város alaprajzában
lössznyúlványnak a piactér két oldalán még szabadon maradt részén építette fel a bazilikát és a királyi palotát. A feltevésnek megvannak a maga gyönge oldalai is. Ha feltételezzük, hogy a Géza korabeli vár előtt épült fel a bazilika és a királyi palota, akkor azt is feltételeznünk kell, hogy a későbbi Belváros erődítését ki kellett bővíteni. Erről nincs tudomásunk, s a krónikáknak azt az adatát, amely I. Béla koronázásával kapcsolatban az erődítést említi, nem tudjuk helyhez kötni.29 Nem bizonyítható ez idő szerint ez a feltevés a telekosztással sem, mert azt ma még nem ismerjük. Nálunk hivatottabbnak kell eldönteni azt, hogy az Árpád nemzetség politikájával milyen mértékben egyeztethető össze a fejedelmi központ kiépítése. Ha feltevésünket ennek ellenére is elfogadjuk, akkor Fehérvár korai történetét úgy kell elképzelnünk, hogy az eredeti, kis kiterjedésű fejedelmi központtól északra I. István korában felépült a bazilika és a hozzátartozó intézmények (káptalan, iskola stb.) egységes erődítménybe foglalásával kialakult Fehérvár, a Castrum Albense. A 11. század viharos eseményei után a 12. század elejének viszonylagos nyugalma, nyugati kapcsolataink kialakulása és megélénkülése hozta létre a vár körül a külvárosok sorozatát, északon és nyugaton egy-egy ispotállyal. A fejlődés súlypontja ekkor helyeződött át a külvárosokra, mert a Belváros felett a király és a bazilika prépostja gyakorolt joghatóságot, s ott a viszonyok ennek következtében megmerevedtek. Még inkább a külvárosok felé tolta el a fejlődés súlypontját a latinok megjelenése. Másutt megkíséreltük bebizonyítani, hogy feltűnésük 1162—1172 közé helyezendő, letelepedésük helye a Budai külváros volt.3» ök védték a várost akkor is, amikor 1242-ben a tatárok megpróbálták elfoglalni.31 Nem sokkal ezután még egy nagyarányú változás következett be, amely a középkorvégi településhalmazat végleges képét megformálta. Régóta ismeretes, hogy a tatárjárás után IV. Béla a fehérvári polgárokat a várba telepítette át. Zolnay László Budával kapcsolatban bebizonyította, hogy ezekre az áttelepítésekre csak 1246-ban kerül sor, s ezzel megkaptuk a terminus post quem-et.32 A terminus ante quem egy IV. Béla által is átírt 1249. november 28-án kelt oklevél, amelyet a bazilika prépostja és a latin polgárság együtt adott ki, a város területének felosztásáról.33 Az oklevélből sajnos csak töredékek maradtak fenn, de a prépostnak a pápához intézett panaszából világos, hogy IV. Béla kierőszakolta a polgárság áttelepítését, megszüntette a prépost egyeduralmát a városban és a város határában egyaránt.34 A töredékek csak a város határának felosztását ismertetik,35 de ha másból nem, hát a Péter-Pál templomnak a polgárság plébániájává emeléséből arra kell következtetnünk, hogy bizonyos felosztás a falakon belüli telkekre vonatkozólag is megtörtént. Okleveles anyagunk sajnos túlságosan töredékes ahhoz, hogy a belső telkek felosztását belőlük rekonstruálhassuk. Űjabb középkori okleveles anyag előkerülésével, legalább is olyanéval, amely eddigi ismereteinket teljesen megváltoztatná — aligha számolhatunk. Feltevésünk ezért csak két módszerrel erősíthető meg. Az egyik a város első, 17 századvégi telekkönyvének alapos tanulmányozása és a telekméreteknek a matematikai 28. BORBIRO V,— VALLÓ I.: Győr városépítészet-története (Bp. 1956) 73—74; G. FEJÉR: Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis IV/2. 45S (tévesen 1258. évi dátummal!). 29. SSRH I. 359. 30. FÜGEDI E. : Székesfehérvár középkori alaprajza és a polgárság kezdetei Magyarországon. Településtudományi Közlemények (megjelenés alatt). 31. Ibid, 32. ZOLNAY L. : Opus castri Budensis. TBM 15 (1963) 52. S3. SZENTPÉTERY I. : Az Arpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke (Bp. 1923) 919. sz.. 34. Mon. Rom Vespr. I. 128. 35. SZENTPÉTERY I.: op.cit. 919. sz. és Országos Levéltár Dl. 23 113. 30
