Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. I. Az államalapítás kora - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 13. (Székesfehérvár, 1967)
Vajay Szabolcs: Géza nagyfejedelem és családja
kozik. Tuota maga már jóval korábban elhunyhatott. Figyelemre méltó továbbá, hogy a Tuota és Himiltrud nővérpár családjának tulajdonított Formbach-Neuburg nemzetség sokszorosan megadományozta a Himiltrud alapította Formbachot, de sohasem a nővére, Tuota által alapított Subent. Minderről Frizberg arra a logikus következtetésre jutott, hogy a Himiltrud és Touta nővérpár, amely Formbachot, illetve Subent alapította, nem a Formbach-házból származó I. Henrik, — Hesso, — gróf két leánya, hanem ugyané Henriknek Himiltrud nevű felesége és ennek nővére, azaz Henrik sógornője.119 Ezzel a magyar szempontból szóbajövő Himiltrud—Tuota kettős egy nemzedékkel feljebbre kerül: Henrik gróf hasonnevű leányai csak az érdekeltek egyikének, — Himiltrudnak, — gyermekei, akiket anyjuk, illetve anyai nagynénjük nevére kereszteltek. Hogy az „idősebb” Himiltrud és nővére, Tuota, melyik bajor nagyhűbéres család sarja, sem Frizberg, sem Tyroller nem tudta kideríteni. Tény azonban, hogy Péter magyar király első házasságát egy Touta (= Judith) nevű bajor hölggyel kötötte, nyilván még trónörökös korában, azaz 1031 és 1038 között. Egy ilyen frigy szervesen beleillik a szentistváni külpolitikába, amelynek Bajorország, — Gizella királynő révén, — egyik tengelye. Péter sógora a tekintélyes Formbach-Neuburgi Hesso gróf, az egyik legjelentékenyebb bajor húbérnemzetség sarja. Péter neje 1046-ban még élt. Férje megvakítása után valószínűleg az általa alapított Suben-i Szt. Lambert kolostorba vonult vissza, ahol bizonyára még 1055 előtt elhunyt. Halála napja március 14-e.120 Esetleges gyermekeiről éppenúgy nincsen tudomás, mint ahogyan valószínűtlen, hogy Péternek netán a házasságkötésükkor már 47 esztendős Schweinfurti Judithtól született volna gyermeke. Géza nagyfejedelem vére tehát ezen az ágon is teljesen kiapadt. Tegyünk mégis kísérletet Tuota Regina családjának közelebbi meghatározására. Az a tény, hogy Péternek és nejének elhunytét egyedül a Regensburgi Halottaskönyvben jegyezték fel, már önmagában véve a bajor főváros felé mutat. Hívjuk még segítségül Tuota nővérét, Himiltrudot, aki 1030 táján férje lelkiüdvéért a regensburgi St. Emmeram klastromnak tett adományt.121 Az oklevél két tanúja Ruotprecht comes és Meginhart comes. Ez utóbbi az elhunyt Hesso gróf nagybátyja, Meinhard, a Formbach család szeniora.122 Az első helyen aláíró tanú tehát nyilván Himiltrud, — s következésképp Tuota, — családjának feje kellett, hogy legyen. Ruotprecht comes pedig nem más, mint a 990—1035 közötti regensburgi várgróf, Ruprecht, akinek figyermek nélküli első házasságából született Himiltrud és Tuota, gyár kapcsolatát I. Béla király egy második házasságának feltételezésével igyekszik megoldani (F. TYROLLER: Genealogie des altbayerischen, Adels im Hoohmittelalter, in: „Genealogische Tafeln zur mitteleuropäischen Geschichte”, Lieferung 4, (Göttingen, 1962— 1967) Tafel 9: Die Grafen von Formbach, N° IS, 26 , 28, 139, 141.). Tyroller hirtelen halála megakadályozta nyilvánvaló tévedésének helyreigazításában, vélelmének helytelenségét azonban a szerzővel folytatott egyik beszélgetése során készséggel belátta Mégis, Tyroller lelküsmeretes kutatásának köszönhetjük a Tuota származásának kérdésében perdöntő adatot, az „idősebb Himiltrud” 1030 táján kelt regensburgi adománylevelét (lásd 121. jegyz.). 119. „Tuota Regina, die Schwester der älteren Himiltrud war also nicht Heinrichs I. von Neuburg Tochter, sondern seine Schwägerin”. (L. FRIZBERG: op.cit. 14.). 120. Nézetünk szerint a Regensburgi Halottaskönyv március 14.-éré szóló bejegyzése Péter király első feleségére vonatkozik: II. id. Mart. (se. obiit) Iudita Regina. Necrologium Ratisponensis,op.cit. MGH, Necrol. t. III, 309. Gombos tehát tévesen vonatkoztatja ezt az adatot Salamon király hasonnevű nejére, aki a távoli Lengyelországban hunyt el (A. GOMBOS: Catal. Fontium, op.cit. t. III, 1675.). 121. J. WIDEMANN: Die Traditionen des Hochstifts Regensburg und des Klosters St. Emmeram München, 1942/43) Quellen und Erörterungen zur bayerischen Geschichte, Neue Folge, t. vm, 222, N° 269. 122. F. TYROLLER: op.cit. Tafel 9: Die Grafen von Formbach, N° 12; 138. — Meinhard gróf a niederaltaichi kolostor világi kegyura, — advocatus, — volt 96
