Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. I. Az államalapítás kora - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 13. (Székesfehérvár, 1967)

Vajay Szabolcs: Géza nagyfejedelem és családja

sors rendeléséből, ma már sem nevét, sem kétségtelen családi hovatartozását, sem élelfolyásának bármi részletét nem ismerjük.

Térjünk most át a Géza második házasságából nemzett leányoktól származott unokákra.

Orseolonét Velencében talán Ilonának nevezték.108 Életfolyásáról nem maradt tudósítás. Gyermekei tekintetében már bővebb az ismeretünk: fián, Péter királyon kívül, egy, vagy esetleg két leánya is volt: Froizza és talán Baida. E három gyermekkel kapcsolatban főképp Péter halálának körülményei és házassági viszonyai érdemelnek némi kitérést.

Péter király velencei születése, Magyarországra jövetele, rangbéli emelkedése és kétszeri uralkodásának kronológiája minden vonatkozásban tisztázottnak tekinthető.109 Vitatott ezzel szemben házassága és elhalálozásának pontos ideje.

Péter házas ember volt. Korabeli tudósítás említi, hogy a hazatérő Vászolynak hívei 1046-ban feleségével együtt fogták el.110 A továbbiakról a hazai hagyomány csak annyit tud, hogy a túlbuzgó párthívek a foglyot Endre király megkérdezése nélkül, azonnyomban megvakították. Ezekután Péter el is tűnt volna az élők sorából.111

Ámde nem így a külföldiek! Kozma prágai esperes krónikája följegvzi, hogy Bretiszláv cseh herceg özvegye, Schweinfurti Judith, gonosz fia, Spithinev által

107. Ennek részletes kifejtésére MORAVCSIK GY. : Görögnyelvű monostorok Szent István korában. SZIE t. I. 387—422, ibid. 408—418. — Moravcsik nyomán Györffy hívta fel figyelműnket néhány, Imre bizánci házasságát közvetve megerősítő tényre: Szt. Imre bizánci egyházi tirztelete, Imrének a nagyváradi székesegyház előtti szobrán kettőskereszttel való ábrázolása, a Legenda szerint egyik csodájának a hihetőleg szintén görög ritusú veszprémi Szt. György templomba való helyezése, s hogy valamely újonnan alapított apátságnak Imre díszes kettőskeresztet adományozott, stb. Györffy hangsúlyozza továbbá azt is, hogy Veszprém akkor már királynői székhely (lásd 62. jegyz.), ahol Szt. István csakis menye és nem más számára alapíthatott görög ritusu apácakolostort. Ez teljességgel megmagyarázza az alapítólevél eladdig talánynak tekintett iuxta linguam auctoris monasterii kitételét.

108. Littána-k sajnos forrás-megjelölés nélküli állítása szerint (lásd 10. jegyz.). Magyar részről először Zarándy sorakozott e vélemény mellé (ZARÁNDY A. G.: Árpád vére (Hohenlohe, Bp. 1906.) 9.).

109. Primum cum eis tractavit (sc. Sanctus Stephanus) de substituendo pro se rege, Petro videlicet sororis sue filio, quem in Venetia genitum, ad se vocatum, iam diidum exercitui suo prefecerat ducem, Legenda Sancti Stephani regis Minor, op.cit. c. 16. SSRH t. II. 392. — Péter uralkodása kronológiájának forrásai: GOMBOS F. A.: Történelmünk első századaiból. Észrevételek az „Ostarrichi” 976-i keleti határvonalához, az 1030-i német—magyar háborúskodáshoz és Péter uralkodásához. Századok 45 (1911) 497—512; 569—85, továbbá.

HÔMAN B.— SZEKFÜ GY. : op.cit. 247—50.

110. Ungarii... Petrum regem, multis advenarum, qui pro eo pugnaverant, occisis, variis cum ccniuge sua in itiriis affectum, postremo oculis privant, et in quendam locum cum eadem coniuge sua alendum deputant. HERIMANNUS AUGIENSIS (Hermannus Contractus) monachus: Chronicon. ad a. 1046 MGH, SS t. V, 125.

411. Petrus ... obcecatus Albamque ductus pre nimio dolore, vitam in brevi finivit. Sepultusque est Quinqueecclesiis, Chron. Hung. Comp. Saec. XIV, c. 85. SSRH t. I. 313. — Óvatosabban nyilatkozik KÉZ AI : Petrus ... captivatus oculi eruuntur, lieetque superviveret, in maerore animi finiens vitam suam Quinqueecclesiis, SIMONI3 BE KEZA: Gesta, op.cit. c. 53. SSRH t. I. 178, valamint Ranzanus is: Petrum capit, lubetque illi erui oculos ac duci ad urbem Albam, ubi haud multo post vita excessit RANZANUS: Epitomae, op.cit. Ind. X. HHFD t. IV. 194. — A külföldiek közül egyedül az Annales Boiorum: Petrus ... ad Albam regiam traductus, oculos ... ferro amisit: ex vulneraque et plaga obiit. IOHANNES AVENTINUS: Annales Boiorum, op.cit Lib. V. 420. — Péter azonnali megvakítása alkalmasint az Endre kíséretében Oroszországból hazatért Aba-fiak bosszú műve lehetett. A véleményünk szerint az Aba-nemzetséghez tartozó Damoslaus dux 1048-ban Pécsváradnak tett bőkezű adománya Péter megvakíttatásának expiációja lehetne, ami ezek szerint az Aba-fiak vendettája lett volna apjuk gyilkosán.

93