Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. I. Az államalapítás kora - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 13. (Székesfehérvár, 1967)

Vajay Szabolcs: Géza nagyfejedelem és családja

vonatkozhatnék akár Szt. István szövetségesére, II. Bazileoszra, akár fivérére, VIII. Konstantinra.101 E nagyfontosságú magyar-görög házassági kapcsolat létrejötte 1022 tájára tehető, azaz politikailag összefüggésben állott Bulgáriának 1018-ban befejezett hódoltatásával, amihez Szt. István hadi segítséget nyújtott Bazileosz császárnak.106 A házasságkötés tehát minden bizonnyal császári jóváhagyással történt, a basileushoz közel álló családi körből.100 Moravcsik Gyulának gondosan okadatolt érveléséhez nincsen hozzáfűzni való, amidőn kimutatja, hogy Szt. István minden bizonnyal bizánci menye részére alapította a veszprém-völgyi görögnyelvű

századi magyar átírásában maradt reánk, hanem Jörg Valder német átdolgozásában is. Minthogy Szt. Imrének a görög császár leányával való mátkasága ebben a szövegben is megtalálható, nyilván benne kellett, hogy legyen a XIII. századi eredetiben: Sanct Heirich sein sun der dez römischen Keysers tochter zu der Ehet und pede heiliklich lebten: HORVÁTH C.: Johannis Vercellensis és a magyar Margit-legenda, Magyar Tudományos Akadémia. Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből, fasc. 8, 2i0 (1988) 119.

104. Basileos császár maga nőtlen volt és fivérének, Konstantinosnak három leánya már csak korrendi okokból sem jöhetne számításba Imre netáni nejeként. Megfontolandó az is, hogy a bizánci udvar minő különleges gondot fordított a rangkülönbségek jelzésére. Aligha látszik valószínűnek, hogy a fiatal magyar trón várományosa egy porphyrogennétát nyerhetett volna feleségül. így Imre nejét bár a császári család körében, de a basileostól valamivel távolabbra kell. hogy keressük. — A „királyi vérből” való származás kihangsúlyozása olyan bizánci családhoz való tartozásra kell, hogy utaljon, amely a Makedón dinasztia országlása idején a császári, vagy társ-császári címmel élt; Argyros, Kurkuas, Lekapenos, Phokas, Tzimiskés. E családi érdekkör újabb összefoglalására lásd: W. G. Graf RÜDT—COLLENBERG: Wer war Theophano? Genealogisches Jahrbuch t. IV (Neustadt a. d. Aisch, 1964) 49—58.

105. II. Basileos császár Szt. István hadaitól támogatva fejezte be 1018-ban Bulgária meghódítását és a birodalom határát egészen a Száváig terjesztette, beleértve a Száva szigeten fekvő Szerém várát. Maga a Dráva—Száva-közti Szerémség már Szt. Istvánt uralta, akinek királysága ilymódon az Al-Duna és Száva mentén lett Bizánccal határos (GYÖRFFY GY. : Das Güterverzeichnis des griechischen Klosters zu Szávaszentdemeter (Sremska Mitrovica) aus dem 12. Jahrhundert. Studia Slavica 5 (1950) 17—25; Ugyanő: Zur Geschichte der Eroberung Ochrids durch Basileios II. Actes du XII e Congrès international des Études Byzantines (Beograd. 1964) t. II. 140—154; Ugyanő: Die Grenze des byzantinischen Reiches und Ungarns im Xi. Jahrhundert. Thirtheenth international Congres of Byzantine Studies. Programme. (Oxford, 1966) 10). Az eképpen adódó újabb politikai konstellációt követhette egy második magyar—görög szöveség, amelynek záloga lehetett István örökösének bizánci eljegyzése.

106. Vizsgáljuk azonban, vajon a fentebb körülhatárolt környezeten belül (lásd 104. jegyz.) lehetséges volna-é Szt. Imre hitvese tekintetében további megszorítást is tenni? Forrásanyag híján a puszta logikai megfontolásra kell támaszkodnunk. — VIII. Konstantinról Bizánc leányaira, Zoéra és Teodórára szállott. Az előbbit a halálos ágyon adott császári parancsra — harmadfokú rokonságuk ellenére — az akkor már hatvan esztendős Argyros Romanos domestikos vette nőül, aki e réven 10'28-tól hat éven át III. Romanosként társcsászárkodott. Zoé porphyrogennétával való egybekeléséhez Romanosnak el kellett válnia Heléna nevű feleségétől, aki kolostorba vonult (L. BREHIER: Vie et mort de Byzance (Paris, 1047) 238—239). Romanosnak e korábbi házasságából született gyermekeit a császári történetírás következésképp agyonhallgatta. — Talán mégis megengedett Szt. Imre 1010 táján született hitvesét Romanos gyermekei közé vélelmezni. E feltételezést két megfontolás támogathatná. Egyrészt az, hogy Romanos 1028-ban, azaz még Szt. Imre életében lett társcsászárrá. s így a Legenda joggal mondotta Imre nejét a császár leányának” (lásd xOl. jegyz.). Másrészt Romanos nővére, Argyra Mária, Orseolo Jánosnak, Ottó dogé fivérének volt hitvese. Az Orseolók nagyon is tartottak erre a bizánci kapcsolatra, amit Szt. István mostohasógorának 1026-ban Konstantinápolyba való menekülése is tanúsít (lásd 28. jegyz.). A politikai célszerűségnek mindenképp megfelelő magyar—bizánci nászt tehát alkalmasint az Orseolók közvetítették, a velük atyafi és a Makedón császári udvarban is kitűnő helyet elfoglaló Argyros Romanos domestikos. a későbbi társcsászár leányával. —

Fűzzük még hozzá, hogy Argyros Leó magistros anyja, Agátha, Lekapenos I. Romanos császár leánya volt, azaz Leó maga Biborbanszületett VII. Konstantin császár nejének unokaöccse, Szt. Imre feltételezett apósa pedig II. Basileos császár másodfokú unokatestvére volt (RÜDT-COLLENBERG: Wer war Theophano? op.cit. 55, 57.).

Feltételezésünk helytálló volta esetén a következő genealógiai összefüggést nyernénk:

91