Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. I. Az államalapítás kora - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 13. (Székesfehérvár, 1967)
Vajay Szabolcs: Géza nagyfejedelem és családja
Térjünk azonban vissza Gizellához, akinek a Krónika Vászoly-párti írója intrikus-szerepet tulajdonít a ?zt. István halálát követő zavaros esztendőkben. E vád alól a legújabb kutatás felmenti Szt. István özvegyét,91 aki biztos tudomás szerint 1045-ben III. Henrik császár kíséretében visszatért szülőföldjére,92 ahol apáca lett, mint ahogyan már nőülkérése előtt is kolostorba készült volt vonulni. Mint a passaui Niedernburg kolostor fejedelemasszonya hunyt el 1065. május 7-én, közel nyolcvan esztendős korában.93 Sírköve 1095-ben készült el és mindmáig látható.91 Az Egyház utóbb a Boldogok sorába iktatta.95 Szt. István és Gizella gyermekei közül egyedül Imre vitte érett korig, miután Ágotát és Hedwiget végérvényesen töröltük a királyi gyermekek sorából. Szt. Imre születési éve 1007, halálának dátuma pedig 1031 szeptember 2.98 Egy megbízható egykorú forrás szerint — vadászbaleset áldozata lett.97 Székesfehérvárott temették el, ahol sírköve is előkerült.98 Trónörökös korában a sokat vitatott „Dux Ruizorum” (P. KLÄUI: Hochmittelalterliche Adelshersschaften im Zürichgau; in: Mittelungen der Antiquarischen Gesellschaft in Zürich, t. 40, fase. 2i. (1(930) 52, tav. 91. Tóth Zoltán mutatott rá, hogy Gizella makulátlan szerepét már a Szent István legrégibb életirata nyomán dolgozó Ranzanus is a történeti igazság fényében látta, szemben a Krónika Vászolyt mindenáron mentegető, elfogult szerzőjével (TÓTH Z.: op.cit. 54). Híman is hangsúlyozza, hogy a Gesta-író Gizellát azért keverte bele a Vászoly-ügybe, mivel a szent király alakját meg akarta tisztítani e véres tett emlékétől (HÓMAN B.; Szent István, op.cit. 294—295). Helyesen ismeri fel Váczy, hogy az ős-geszta keletkezése idején, Szent László korában kibontakozó István-kultusz nehezen békéi meg Istvánnak húsból és vérből való alakjával (VÁCZY P.: op.cit. 315). 92. Caesar ex Ungaria reversus... secum Gisalam reginam uxorem divi Stephani abducit Bathaviae JOANNES AVENTINUS: Annales Boiorum, op.cit. Lib. V. 7, 419. — Gizella passaui apácáskodásárol a püspöklajstrom maga is tanúskodik: Stephano rege anno Domini 1038 viam universae carnis transcunte, Gisela se ad Pataviam transfert habitum arcillarum inibi degentium induit SCHRITOVINUS: Catalogus archiepiscoporum et episcoporum Lauriacensis et Pataviensis ecclesiarum. SSRA t. II. 474. 93. A. GRÜNEIS: op.cit. 4—5. 94. E sírkő felirata: Anno. do. MLXXXXV. non. may. o. venbl. dna Gisula. soror sancti. Hainrici. Imperatoris. Uxor Stephi. regis. Ungariae. abbatissa, huius, monasterii, hic. sepulta. — Nincs itt helye felújítani az úgynevezett ,,Makranczi sírkő” körüli vitát, amelynek Gizellája aligha azonos Szt. István nejével. Az újabb német kutatás megdönthetetlenül rámutatott, hogy a passaui Gizella kétségkívül azonos a hazájába visszatért özvegy mgyar királynéval. A. GRÜNEIS: op.cit, továbbá; W. M. SCHMID: Das Grab der Königin Gisela von Ungarn, Gemahlin Stephans I des Heiligen (München, 1912) D. GIEHRL: Die selige Gisela (h. n. 1947). — A makranczi sírkő körüli vita két legnevezetesebb hazai irata: AMBRÛZY F.: Gizella királynénk sírja. Századok 43 (1912) 629—639, és FORSTER GY.: Gizella királynénk sírja (válasz Ambróczy F. cikkére) ibid. 792—®93. 95. Gizella boldogigá avatási ügyirat anyagára, lásd: Acta beatae Giselae, uxoris sancti Stephani Hungarorum regis, tum abbatissae secunde Niderburgensis Pata viae loci, in : Acta Sanctorum Ungariae, op.cit. t. II. Appendix 45—47. — A bollandisták Gizella egyházi ünnepét február 1-ére teszik (De s. Gisela, uxore s. Stephani Hungarorum regis, in: Acta Sanctorum Bollandini, 1 februarii, t. I. 3; ugyanígy az Acta Sanctorum ordinis s. Benedicti, ed: MABILLON. saec. VI, 2. £93—94.). 96. luvenis praeclarus ad nutum dispositionis eterne... millesimo XXXri°, dominice incarnat onis anno vitam hanc exitialem commutavit sempiterna Legenda S. Stephani regis ab Hartvico op.cit. c. 19. SSRH t. II. 428. 97. ...in venatiene ab apro discissus periit flebiliter mortuus Annales Hildesheim enses, op.cit. ad a. 1031, MGH, SS t. III. 98. 98. Felirata: Hic divi Stephani condam sanctissima proles Dux Emericus noscitus esse satus. — A követ 1734-ben ásták ki Székesfehérvárott. Pray helyesen állapította meg. hogy egy a XIV. század első felében a hagyományos sírhely felé állított emlékkőről van szó. — Szent Imre székesfehérvári eltemettetését Dőry is elfogadja (DÖRY F. op.cit. 582). — A német. Hans Seybold, aki Mátyás királynak Aragóniái Beatrixszal kötött házasságakor járt Magyarországon, még épen látta Szt. István és Szt. Imre sírját a székesfehérvári királykriptában: da die zwen kunig ligen sannd Stephan und sein sun Emrau, die habemi Ungerlannd des ersten zue den cristen gelauben pracht. Beiträge zur vaterländischen Historie, Geographie, Statistik und Landwirtschaft, ed: WESTENRIEDER (München, 1789) t. III. 120. — Szent István székesfehérvári eltemettetését illetően valamennyi hazai kútfő 89
